Ciki, ha diplomázás után is támogatnak anyagilag a szüleim?

Ha nem tetszik a stílus a te bajod, semmi kocsmai stílus nem volt ebben maximum keversz valakivel az meg megint a te bajod.

Te ugyan hogy látod az én élethelyzetem?

Kezdjük ott engem se a hapsim se a szülők nem pénzelnek és ojbá sajnos sose tették. Minimálbéres szintén nem vagyok, de egy olyan dologra fennhordani az orrod amit nem te teremtettél meg az IQ-n aluli.

Az, hogy neked nem tetszik a véleményem a te dolgod de ne kevergesd a kocsmai stílussal, mert tudtam volna olyanban is írni.

Majd ha tudod a fogalmakat akkor talán kapsz egy jobbam fizető állást.

Majd pont te utasítasz engem. Azt csinálok amit akarok,te meg azzal értesz egyet akivel akarsz. Vergődni max te vergődsz. Szégyellném magam a helyedben , hogy titkolózok a hapsim előtt ki tudja miket nem mondasz még el neki, bazi nagyot csalódnék a helyében.

Nekem gyönyörűszép hétvégém lesz mivel én nem titkolózok.

Az, hogy ki kit gondol, hogy megemlítsd??? Pfff most komolyan? Már rég megkellett volna említened, hogy figyu ennyit keresek anyáék ennyivel besegítenek.

Tudtommal én sem írtam összegeket,de javaslom szedjél bilobilt csapj fel egy értelmező és kéziszótárt valamit lehet a xanax se ártana

Nekem idővel - nagyjából, ahogy elkezdtem félállásban dolgozni egyetem mellett - igényem lett arra, hogy anyagilag független, önálló legyek, és azt az életet éljem, amit magamnak teremtettem meg. A szüleim egész addig, amíg be nem fejeztem az egyetemet támogattak, de onnantól, hogy dolgoztam is, azt mindig félretettem, nem költöttem el, sőt, arra törekedtem, hogy a fizetésből is maradjon. Én így éreztem magam jól, és most teljes állású felnőttként alap, hogy mindent én állok. (Egyébként a fizetésem elég arra az életszínvonalra, amiben felnőttem, úgy, hogy félre is tudok mellette rakni. Nem tudom az ügyvédjelöltek mennyit keresnek, de például tanárként biztosan jobban zavarna a fizetésem.)

DE! Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim valószínűleg nagyobb összeggel fognak tudni támogatni, ha majd lakást szeretnék vásárolni. Mivel nekem eleve ez a saját célom is, erre gyűjtök, ha pénzt adnának, azt is arra tenném félre. A különbség tehát "csak" abban rejlik, hogy én nem a mindennapi megélhetésemre használom a szüleim támogatását és nem részletekben, hanem egyben fogom megkapni.

Számomra ez nagy különbség kettőnk élete között, én nem érezném komfortosnak, ha a mindennapi életem, életszínvonalam fenntarthatatlan lenne önmagam által (legyen a kisegítő szülő vagy partner, mindegy). Én egy párkapcsolatban kevésbé tartanám felnőtt gondolkodásúnak azt, aki nem addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, és nincs igénye arra, hogy 100%-ban elő tudja teremteni, amit fogyaszt. Emiatt én tudni szeretnék róla, ha a páromat támogatják a szülei. Nem lenne szakítóok - mindjárt ki is fejtem miért - de egyszerűen szeretném tudni, mert számomra hozzáállásbeli különbséget tükröz, amire érdemes odafigyelni.

Szóval mindemellett azt gondolom, hogy ha ez neked és minden résztvevőnek megfelel, te jól éled az életedet. Nagy szerencse (és gondolom kemény munka), hogy a családod megteheti, hogy támogat, könnyebb életkezdést biztosít neked, ami által a későbbiekben neked könnyebb életed lehet és könnyebben juthatsz még magasabbra. (Nem feltétlenül anyagilag vagy karrier szempontjából, hanem általában az életben.) Ha lesz gyereked, te is könnyebben támogatod majd, vagy a szüleidnek adod vissza, ha ők szorulnak rá, vagy csak szimplán jó életed lesz. És ez jó. Ami fontos - és ez az, amit egy párkapcsolatban is megvizsgálnék - hogy a tenni akarás, a munka részedről is meglegyen. Te választottál egy hivatást, mert megtehetted, hogy szabadon választasz, és a leírásod alapján teszel is azért, hogy haladj vele valamerre. Nem tervezel örökre a szüleid támogatására szorulni, van egy önálló terved az életről. Ez pedig talán pont elég.

De kérdező, a párod meg a "többiek" az két külön kategória.

A párod bizonyos szempontból profitál vele, ha téged támogatnak a szüleid, mert így magasabb életszínvonalt engedhettek meg, és neki nem kell ebbe többet beletennie.

Aki kapja a pénzt, akár így közvetve is, az sosem érzi cikinek :D

Őszintén, szerintem a te helyzetedben egy kicsit ciki és a párod sem biztos, hogy jól fogja fogadni. Hasonló helyzetben vagyok, mint te egyébként, csak én még nem dolgozok, hanem ösztöndíjat kapok, abból elég jókat, de azért nem egy versenyképes fizetéshez mérhető. Szintén jól állnak a szüleim és szintén kaptam egy lakást, amiben élhetünk a párommal.

Bár többször felajánlották, én nem fogadtam el tőlük pénzt. Az egyetlen, amit fizetnek nekem, ha magánorvoshoz kell mennem egy betegségem miatt, mert annak egy részét ők úgyis vissza tudják igényelni. Ezen kívül viszont amint elköltöztem, azt mondtam, hogy akkor innentől megoldom. Persze ott vannak, ha szükség van rá.

Szóval szerintem összességében célravezetőbb lenne megtanulnod a saját kereteiden belül élned, úgy, hogy albérleti díjat se kell fizetned, ami hatalmas könnyebbség. Anélkül azért az ügyvédbojtári fizetésből is illene kijönni.