Hogy mondjam meg az unokatestvéremnek, nem akarom furikázni Pestről haza, meg vissza?
Mind a ketten itt tanulunk Pesten, ő most kezdte az egyetemet.
Vidéken lakik a család, tömegközlekedéssel, átszállással nekem 4 óra lett volna az az út, ami autóval háztól házig 2. Volt jogsim már akkor, szerettem is vezetni, így kaptam egy autót, hogy közlekedjek inkább azzal. Gyorsabb, kényelmesebb.
Eddig egyedül jöttem-mentem, viszont októberben találkoztunk nagybátyámékkal és feljött ez, hogy én hogy bírom a vonatozást, és mondtam, hogy hát én kocsival megyek fel mindig, ott is azzal közlekedek, mert nekem így jobb. Nem is beszéltünk akkor erről sokat, de vasárnap írt unokatesóm, hogy mikor megyek vissza, elvinném-e, mert sok a cucca. Mondtam, hogy persze és a kocsiban én hülye még mondtam is, hogy nem zavar egyáltalán, hogy jött, úgyis mindig egyedül megyek vissza, legalább tudunk beszélgetni. De ezt csak ilyen small talk-nak szántam, mint mikor váratlanul beállít valaki és mondod, hogy áhh ugyan, nem zavar, miközben amúgy éppen főzöl, szalad a ház is...
Na azóta hetente kérdezi, hogy mikor megyek haza, ha hétvége van, akkor meg azt, hogy vissza Pestre. Nem akarok én lenni a gonosz, de nem szeretném mindig hozni-vinni. Negyedévente egyszer pl. belefér, de minden héten, vagy kéthetente nem. Nagyon rosszul alkalmazkodom másokhoz, inkább úgy szeretek vezetni, hogy egyedül vagyok. Közben énekelek, hangosan szól a zene, egy Taylor Swift nagykoncert koreoját lenyomom hazafele kb... Vagy megálltunk kétszer enni, mert nagyon éhes voltam. Először mondta, hogy hát nála nincs pénz, mondtam, hogy meghívlak. Másodjára gondoltam, hogy akkor visszahív, de mondta, hogy neki azok az árak annyira nem férnek bele, inkább nem kér semmit.
Az a baj, hogy azt nem tudom mondani, hogy nem megyek haza, mert úgyis kiderül, hogy igen. Hazudni sem akarok annyira nagyot. De félek, sértődés lesz ebből... Eddig ha mondtam valamilyen kifogást, az sosem jött össze. Pl. hogy későn indulok, nem baj, neki jó az is. Vasárnap helyett hétfőn megyek vissza, nem baj, úgyis csak előadása van hétfő reggel.
Mondjuk nem kell jópofizni, anem már az elején leszögezni, hogy
1. nem fuvarozom, mert kényelmetlenséget okoz
mint mikor váratlanul beállít valaki és mondod, hogy áhh ugyan, nem zavar, miközben amúgy éppen főzöl, szalad a ház is - öhm. NINCS olyan, hogy beállít valaki "csak úgy".
Vagyis, persze, pórbálkozhat, de abban a másodpercben elküldöm, ha megsértődik, az meg csak nekem jó (bár ő volt a bunkó).
Megbeszéled vele, hogy majd csak szombaton mész haza, de valójában már pénteken hazamész, aztán amikor szombaton hív, akkor mondod, hogy jajj, basszus, eljöttem haza péntek éjjel, mert el kellett hoznom egy évfolyamtársamat félúton a barátjával és rengeteg cuccuk volt, amúgy sem akartalak éjjel 11-kor hívni, hogy pakolj már, mert most indulok és amúgy sem fértél volna be.
Visszafelé sem jó, sajnos most, mert megállok ugyanennél az évfolyamtársamnál, szülinapozunk és ott alszom, úgyhogy most sajnos nem jöhetsz velem. De majd hívjál máskor és szívesen, jó? Puszika!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!