Hogy mondjam meg az unokatestvéremnek, nem akarom furikázni Pestről haza, meg vissza?

12: hát akkor dohogj magadban.....

Tényleg nem érted, hogy választanod és döntened kell?? Felnőtt ember vagy, viselkedj is úgy.

20: és ha megsértődik??? Majd kigyógyul belőle pár nap alatt...

Tényleg ne légy már ilyen nyámnyila!!!

De, szinte biztos, hogy meg fog sértődni. Persze van egy kis esély, hogy simán megérti, de mivel az első alkalom óta természetesnek veszi, hogy viszed és nem veszi a lapot, amikor finoman próbálod jelezni, hogy "haver, sok vagy", így a sértődés a valószínűbb.

Arra készülj, hogy ha szembe egyenesen megmondod neki, hogy nem akarod vinni, akkor minden utolsó szarnak el leszel hordva.

Sose értettem ezt a kamu udvariasságot, mire jó? Csak a problémátr csinálja az ember magának. A másikból meg hulyét csinál. Mert a másik ember meg komolyan elhiszi, hogy őszintén mondta amit mondott, aztán kiderül, hogy mégse, akkor ő nagyon rosszul érzi magát. Hasonló, mint amikor egyes balatoni lakosok rokonait hívják nyaralni, aztán amikor mennek, akkor meg ja, nem úgy gondoltam.

Tessék őszintén kommunikálni, és akkor nem lesz ilyen helyzet.

Kit érdekel, hogy megsértődik-e, most őszintén? Legyen neki kellemetlen, ne neked! Bakker, eleve milyen pofátlan dolog ráakaszkodni valakire, mert ugye teljesen más lett volna, ha azzal indít, hogy figyu, elvinnél, sok a csomag, állom a benzin felét...Vagy mondjuk nem zabálok a másik pénzén, ha utána meg húzom a számat, és nem hívom vissza, mert az nekem drága, de a heti fuvarra meg igényt tartana?

Nem kell magyarázkodni. Ne keresd. Ha keres, rázd le azzal, hogy nem tudod, mikor jössz-mész, mert nincs kőbe vésve a programod, nem egyenesen haza mész, ne várjon rád! Ebből vennie kell a lapot. Ha nem, és erősködik, akkor mondd meg neki, hogy nem tudsz és nem is akarsz fixen megbeszélt dologhoz alkalmazkodni, azért mész kocsival, hogy ezt a luxust megengedhesd magadnak, ott a vonat, az fix időben megy! Bakker, rajtad akar spórolni (ok, más anyagi helyzetben lehet, de ez nem a te bajod és nem is neked a kötelességed megoldani), és még pofátlan is, nehogy már te érezd magad rosszul miatta!

Egyébként ha meg is sértődik, nem hiszem, hogy ez örökre szólna.

Húgommal volt hasonló, az ő anyósáék arrafelé laknak, amerre az én párom szülei - és pocsék a közlekedés. Ő gyakran viszi az unokát a nagyikhoz. Egyszer volt olyan, hogy mondta, hogy jaaaaj, miért nem mondtam, hát pont lent voltak ők is, elhoztak volna minket. (Utólag már tudom, hogy vszeg ez is smalltalk akart lenni. XD)

Na utána egyszer megkértem, hogy ha épp mennek amúgyis, vigyen már le egy motyót anyóséknak, ami túl nagy volt vonathoz. Persze, persze. Jajj, még nem tudja hogy mennek, jajj, majd holnap, jajj, tele volt a kocsi a gyerek cuccaival, azért nem szólt, jajj utolsó pillanatban derült ki...

Végül a cuccot elvitte párom haverja, húgomnak meg nem is mondtam semmit, minek.

Aztán volt még egy, hogy kérdeztem, nem-e mennek, mert problémás volt épp a vonatközlekedés, akkor is hárított, én többet nem erőltetem. Pedig én bőven kifizettem volna akkor is, mikor nem minket vitt volna, csak cuccot. :)

Hogy rosszul esett-e? Igen, mert ő ajánlgatta, meg ő nem mondta meg őszintén, hogy bocs, de nem lett ebből életre szóló örihari. :) Tudom, hogy tőle ne akarjak többet szívességet kérni, ennyi.

24-nél a pont!

Én nem vagyok egoista, de ilyen helyzetben egészen biztosan saját magamat helyezném előtérbe.....

Miért krenkölném magamat és agyalnék rajta hetekig-hónapokig, hogy ez nekem mennyire kellemetlen? Ahelyett, hogy EGYSZER kiállnék, és megmondanám az illetőnek, hogy egyedül szeretek vezetni. PONT.