Hogy mondjam meg az unokatestvéremnek, nem akarom furikázni Pestről haza, meg vissza?
Mind a ketten itt tanulunk Pesten, ő most kezdte az egyetemet.
Vidéken lakik a család, tömegközlekedéssel, átszállással nekem 4 óra lett volna az az út, ami autóval háztól házig 2. Volt jogsim már akkor, szerettem is vezetni, így kaptam egy autót, hogy közlekedjek inkább azzal. Gyorsabb, kényelmesebb.
Eddig egyedül jöttem-mentem, viszont októberben találkoztunk nagybátyámékkal és feljött ez, hogy én hogy bírom a vonatozást, és mondtam, hogy hát én kocsival megyek fel mindig, ott is azzal közlekedek, mert nekem így jobb. Nem is beszéltünk akkor erről sokat, de vasárnap írt unokatesóm, hogy mikor megyek vissza, elvinném-e, mert sok a cucca. Mondtam, hogy persze és a kocsiban én hülye még mondtam is, hogy nem zavar egyáltalán, hogy jött, úgyis mindig egyedül megyek vissza, legalább tudunk beszélgetni. De ezt csak ilyen small talk-nak szántam, mint mikor váratlanul beállít valaki és mondod, hogy áhh ugyan, nem zavar, miközben amúgy éppen főzöl, szalad a ház is...
Na azóta hetente kérdezi, hogy mikor megyek haza, ha hétvége van, akkor meg azt, hogy vissza Pestre. Nem akarok én lenni a gonosz, de nem szeretném mindig hozni-vinni. Negyedévente egyszer pl. belefér, de minden héten, vagy kéthetente nem. Nagyon rosszul alkalmazkodom másokhoz, inkább úgy szeretek vezetni, hogy egyedül vagyok. Közben énekelek, hangosan szól a zene, egy Taylor Swift nagykoncert koreoját lenyomom hazafele kb... Vagy megálltunk kétszer enni, mert nagyon éhes voltam. Először mondta, hogy hát nála nincs pénz, mondtam, hogy meghívlak. Másodjára gondoltam, hogy akkor visszahív, de mondta, hogy neki azok az árak annyira nem férnek bele, inkább nem kér semmit.
Az a baj, hogy azt nem tudom mondani, hogy nem megyek haza, mert úgyis kiderül, hogy igen. Hazudni sem akarok annyira nagyot. De félek, sértődés lesz ebből... Eddig ha mondtam valamilyen kifogást, az sosem jött össze. Pl. hogy későn indulok, nem baj, neki jó az is. Vasárnap helyett hétfőn megyek vissza, nem baj, úgyis csak előadása van hétfő reggel.
Nem tudom, mi az az Nr vagy Zeg, de szerintem mindenkinek egyéni, hogyan szeret utazni...
Lányok vagyunk mind a ketten, ő 19, én 23.
Konkrét várost nem szeretnék írni, hogy hol lakik a családom, szerintem ez érthető. De az autópályáról is le lehet ám kanyarodni bármikor (ahogyan én is teszem). Nem igazán értem a számonkérést, szerintem nyilvánvaló, hogy a magyar tömegközlekedés lassú, szervezetlen és sok esetben 2x, 3x több idő eljutni valahová vele, mint autóval.
Megesküdtem volna, hogy férfi vagy. 😂
Oszd meg fészen ezt a kérdést és tageld be az uncsidat és meg van oldva a közlés. 😂
Szerintem szinte biztos, hogy be fog sértődni és meg lesz bántva, ha frontálisan megmondod neki az igazságot, bármennyire is próbálsz kedvesen fogalmazni. Ez pedig biztos, hogy nem fog pár nap alatt elmúlni nála, években lehet inkább számolni. Még az is lehet, hogy a családja is kiakad kicsit.
Ami beválhat, ha sértődés nélkül akarod megúszni, az a kitérő hazudása vagy az, ha csak ritkán mész haza. Szerintem viszont a sértődés is túlélhető, gondolom most sincs túl mély kapcsolat, ha 2 órát nem bírtok végigbeszélgetni.
Mi lenne, ha a következő alkalommal még elvinnéd és érkezés előtt valamivel megkérdeznéd, hogy hazafelé hogyan tervez utazni? Aztán elmondod, hogy sajnáloda félreértést, de te ezt nem egy rendszeres szívességnek gondoltad és ha nagyon fontos, segítesz, de állandó szállítóként ne számoljon veled ezután.
Így nem lenne beleugató rokon és négyszemközt lehet beszélni. Neked még magyarázkodnod sem kell.
Na, mi lett a konklúzió, kedves kérdező?
Melyik amúgy az az étterem? A Kistücsök?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!