Igaza van apámnak abban, hogy a barátnőm családjának undorító a hozzáállása ?

Azóta hallani se akar a barátnőmről, meg az egész életemről, amióta lakást vásároltam.

Az a szituáció, hogy a barátnőm és az ő édesanyja közösen örököltek egy lakást. Mi kitaláltuk, hogy oda szeretnénk költözni, de az anyja csak úgy ment bele, hogy akkor tehetjük ezt meg, ha kifizetjük az ő részét, tehát eladja nekünk a lakást. A barátnőmnek egy fillérje nem volt, sőt, igazából nekem sem, szóval kénytelen voltam hitelt felvenni és kicsengetni az árát. Igazából önerőre sem volt pénzem, azért kaptam hitelt, mert elzálogosítottuk a barátnőm lakásrészét. Ez még az előtt volt, hogy ennyire elszálltak volna az ingatlanárak, kb. 10 millióval többet ér már az a lakás, mint akkor. A törlesztő teljesen kezelhető, bőven telik rá, boldogan élünk a közös lakásunkban.

Apám szerint ez nem normális. Szerinte az lett volna a minimum, ha a barátnőm anyja simán csak enged minket ott élni, én meg gyűjtök, majd veszek magamnak egyszer egy teljesen saját lakást.

Szerinte gusztustalan, lehúzós, pénzsóvár család, és iszonyatosan meg fogom szívni, mert még a bőrt is le fogja rólam szedni a barátnőm.

Meg azt is mondja, hogy ott van vége az egészséges kapcsolatnak, hogy olyan felállásba mentem bele, hogy nem tudom utcára tenni a nőt, még akkor sem, ha a közös ágyunkban csal meg, így bármilyen pofátlanságra vevő, mivel tudja, hogy nem játszik a lakhatásával, életszínvonalával.

Számomra ezek abszurd, rosszindulatú megszólalások, és ott tartok, hogy nem akarom már apámat meghívni az esküvőnkre sem, kezdem megutálni.

És anyám meg egy szót sem szól, csak pislog, nem ellenkezik.