Igaza van apámnak abban, hogy a barátnőm családjának undorító a hozzáállása ?
Azóta hallani se akar a barátnőmről, meg az egész életemről, amióta lakást vásároltam.
Az a szituáció, hogy a barátnőm és az ő édesanyja közösen örököltek egy lakást. Mi kitaláltuk, hogy oda szeretnénk költözni, de az anyja csak úgy ment bele, hogy akkor tehetjük ezt meg, ha kifizetjük az ő részét, tehát eladja nekünk a lakást. A barátnőmnek egy fillérje nem volt, sőt, igazából nekem sem, szóval kénytelen voltam hitelt felvenni és kicsengetni az árát. Igazából önerőre sem volt pénzem, azért kaptam hitelt, mert elzálogosítottuk a barátnőm lakásrészét. Ez még az előtt volt, hogy ennyire elszálltak volna az ingatlanárak, kb. 10 millióval többet ér már az a lakás, mint akkor. A törlesztő teljesen kezelhető, bőven telik rá, boldogan élünk a közös lakásunkban.
Apám szerint ez nem normális. Szerinte az lett volna a minimum, ha a barátnőm anyja simán csak enged minket ott élni, én meg gyűjtök, majd veszek magamnak egyszer egy teljesen saját lakást.
Szerinte gusztustalan, lehúzós, pénzsóvár család, és iszonyatosan meg fogom szívni, mert még a bőrt is le fogja rólam szedni a barátnőm.
Meg azt is mondja, hogy ott van vége az egészséges kapcsolatnak, hogy olyan felállásba mentem bele, hogy nem tudom utcára tenni a nőt, még akkor sem, ha a közös ágyunkban csal meg, így bármilyen pofátlanságra vevő, mivel tudja, hogy nem játszik a lakhatásával, életszínvonalával.
Számomra ezek abszurd, rosszindulatú megszólalások, és ott tartok, hogy nem akarom már apámat meghívni az esküvőnkre sem, kezdem megutálni.
És anyám meg egy szót sem szól, csak pislog, nem ellenkezik.
#43 Na ez megint egy külön vitát érdemelne, hogy egy ilyen gesztust illik-e elfogadnia-e egy gyereknek, és ha igen, akkor milyen körülmények között, viszont én erre nem is tereltem és nem is terelném a szót. Itt azon van a hangsúly, hogy a szülőben föl se merült, hogy megtegye azt a nagylelkű, önzetlen gesztust a gyereke felé, hogy egyáltalán fölajánlja a lakás ráeső részét. Ő viszont azonnal kikötötte, hogy még csak ott sem lakhatnak, még ha jóllehet, az anyukának már van hol laknia, és a lakás egyik fele úgyis a lányáé, hanem előbb le kell perkálniuk a lakás ráeső felét.
Meg attól, hogy erről a pénzről lemond, nem gondolom, hogy föltétlenül anyagi nehézségbe sodorná magát, ugyanis ez idáig is enélkül az örökség nélkül kellett boldogulnia, és ha most ezt nem kapja meg, attól bizonyos értelemben szegényebb éppenséggel nem lesz, hanem marad a jelenlegi anyagi szintjén.
Továbbá semmiféle megszólásról és elvárásról nem beszéltem, a gyerekeket szóba se hoztam, én csupán a szülői attitűdről beszéltem mindvégig, hogy miért nem úgy közelíti meg ezt az egészet az a szülő, hogy igen, a gyerekek is vállalhatnak anyagi terhet, ahogy "mi" is tettük, de ha van rá mód, miért ne óvjam meg őket ettől, miért ne segítsek nekik?
"miért nem úgy közelíti meg ezt az egészet az a szülő, hogy igen, a gyerekek is vállalhatnak anyagi terhet, ahogy "mi" is tettük, de ha van rá mód, miért ne óvjam meg őket ettől, miért ne segítsek nekik"
Szerintem egy szülőnek még akkor sem kell feltétlenül "megóvni" a felnőtt gyerekét az otthonteremtéssel járó anyagi terhek vállalásától, ha egyébként megteheti. Boncolgathatnánk ezt a kérdést vég nélkül, biztosan van sok jó és rossz példa is rá, kinek vált később előnyére, hátrányára egy ilyen szülői gesztus és nyilván arra is van jó sok példa, hány szülőnek okozott később komoly gondot, hogy a gyereke boldogulását a saját anyagi biztonsága főlé helyezte, de itt nem ez volt a kérdés.
OK, nézhetjük úgy is, a kérdező apukájának nem tetszik a leendő nászasszonya döntése? Hát nosza rajta, ajándékozzon ő a fiának egy lakást és engedje meg, hogy ott lakjon a fia barátnője (akit majd ki lehet dobni, ha nem úgy viselkedik???). Jaaaa, hogy neki erre nincs lehetősége? Akkor talán jobb lenne csöndben maradni és a véleményét tartsa meg magának.
"Ritka önző lenne az a gyerek, aki csak azért, hogy neki ne kelljen hitelt felvenni, elfogadná a szülője örökségét, miközben az is hitelt fizet."
Ez ugyanúgy igaz fordítva is, ritka önző szülő aki kifizetteti akár hitellel is a ház felét a gyerekével azért hogy neki jobb legyen.
Én nem tudom elkepzelni hogy a gyerekemtol akiről egész életében gondoskodtam elvarjam hogy fizessen nekem egy rakás pénzt aztán emiatt nyogje a hitelt.
Pedig én sem állok kimagaslóan jól anyagilag.
De ez az én ertekrendembe akkor sem fér bele.
Amúgy nem értem miért gondol mindenki arra hogy a kérdezőnek hagyná hogy ingyen lakjon ott.
Senki nem úgy gondolta hogy az anyós a tulajdonreszet a srácnak adja.
Hanem a saját lányának. Aki így az egyetlen tulajdonos lett volna.
És ha most ezzel a sráccal van együtt akkor ő is ott lakik, ha szakítanak meg kidobja és ennyi.
De így egy szakításkor mindkettő mocskosul szív az adósságok miatt.
Szóval anyuka nagyon jó helyzetbe hozta a lányát. Nyilván nekik se volt ez kötelező, de na..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!