Az mennyire normális, hogyha egy 12 és egy 10 éves gyereket nem visel meg az anyja halála? Se akkor, se később? És a férjet sem?

Hosszantarto betegség után a legkozelebbi hozzatartozoknak, azoknak, akik az elhunytal éltek, a halála tulajdonképpen megkönnyebbülés. A mindennapi szenvedest és a reménytelenség látni iszonyat megterhelo.

"Ha könnyű lenne megsiratni és gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni, meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok." Feldmár András

Mindenki máshogy gyászol.