Az mennyire normális, hogyha egy 12 és egy 10 éves gyereket nem visel meg az anyja halála? Se akkor, se később? És a férjet sem?

Megivseli, de még nem értik meg és kimutatni sm tudják..

Jópár hét / hónap kell majd, aztán meg évek.

Bárhogy is lesz sérülnek..

Te most komolyan 10-12 eves gyerekekkel akarsz versenyezni, hogy kinek faj jobban? Te eszednel vagy?

Es a halal utan megall az elet? Tilos boltba menni, akarmit vasarolni, tilos GYEREK szulinapra menni?

Ha igen,akkor te ugye vasarolsz helyettuk es ellatod oket etellel meg amivel kell, igaz?

Gondolom ez igy van, ha kikered magadnak ezt az egeszet.

Én se értem: egész nap nyilván nem vagy velük, nem tudod, mit éreznek.

Egy gyereknek bármilyen más program (vidám program) menekülés lehet az anya hiánya elől.

Tok, komolyan? Lerohad a régi, vesz újat. Senki nem halhat meg körülötted, nehogy csupaszon kelljen hordani a telefont, igaz? Szülessenek is máskor, nehogy akkor, amikor szegény halottad végre letette földi szenvedéseit, nem? Nehogy úgy merje a közvetlen környezete, aki látta is közelről a végnapjait, feldolgozni az egészet, hogy szó szerint jobblétre szenderült szegény, igaz? Hogy mer bárki is hálával gondolni arra, hogy végre nem gyötrődik, mi az, hogy nem ordít belőle az önsajnálat, hogy nem látja többet, nem? Mire fel koncentrál az életre és a jövőre, miközben ott vannak neki a gyerekei, akiket jó színpadiasan sajnálnia kell mindenkinek, tehát neki is, még ilyet!

Szemtől szembe volt alkalmuk elbúcsúzni, rengetegszer. Kisírták már a könnyeiket. Könnyen lehet, hogy külön kérte őket, hogy előre nézzenek, úgyse változik meg a múlt. Ítélkezni persze sokkal könnyebb, mint akár csak minimális empátiával körbejárni legalább a lényeget.

Igen, normális.

Nem áll meg az élet attól, hogy valaki meghal.

Nekem két nappal anya halála után suliznom kellett, apának dolgoznia... nem volt kellemes az első 2-3 hét, mellette viszont sokkal jobb is volt, mert nem otthon sírtunk (mint egyébként), hanem elfoglaltuk magunkat.

Ettől szerettük és szeretjük anyát.