Az mennyire normális, hogyha egy 12 és egy 10 éves gyereket nem visel meg az anyja halála? Se akkor, se később? És a férjet sem?

Volt hasonló kérdés 2-3 napja....

Sokan "befelé" gyászolnak. Nem látod rajtuk, de ez nem jelenti azt, hogy nem szomorkodnak.

Vannak emberek, akik magukban gyászolnak, akkor, amikor senki nem látja őket!

Én sem szerettem sosem, ha gyengének láttak! Mindig magamban gyászoltam és akkor zokogtam, például mikor lefeküdtem aludni.

Azért, mert a filmekben ez a trendi, hogy mindenki zokog reggeltől estig meg elvárja, hogy a környezete körül rajongja, a való világban ez nem így van.

Mikor a papám meghalt, cseppet sem gyászoltam rögtön, inkább arra gondoltam, hogy végre nem szenved tovább (tüdőrák, agyvérzések, nem tudott beszélni, pelenkázni kellett stb). Ez nem volt élet, és megnyugvás volt tudni, hogy egy egykor erős és büszke ember nincs többé megalázva. Az unokatestvéred is hosszas betegségben szenvedett, és a legjobban a velük élők - tehát nem te - látnak bele ezekbe a dologba.

A másik papám temetése után két órával az unokatestvérem kirakott facebookra egy posztot, ahol bikiniben napozott, azzal a szöveggel, hogy "de szép napunk van" sok-sok emojival. Na, ott én is úgy voltam vele, hogy ez azért túlzás, ha nem is érdekel, legalább ne mutogasd...

Amúgy 10-12 éves gyerekekről írsz. Ott a szülinapi "party" az, hogy színeznek, csokit esznek, bújócskáznak, fogócskáznak stb. Tényleg nem játszhatna a barátaival a két gyerek, mert nekik most gyászolniuk kell otthon?