Már nem sokáig bírjuk, mit lehet tenni?

Én is szörnyű családi környezetből jövök, de ez most már mindegy, mert rajtam kívül mindenki meghalt, vagy a világ végén él, aki szerepelt benne.

Viszont azt nem értem, hogy miért nem mész el suli után dolgozni, miért nem segítesz Édesanyádnak otthon a házimunkában? Azt írtad hogy minden az ő vállán nyugszik és kevés a pénze.

Én elmentem kocsiszélvédőt mosni, fagyit/süteményt árulni, szórólapokat osztogatni, otthoni bedolgozást vállaltam, kerestem magamnak bármilyen munkát és így nem az ő kevés pénzét kellett elvennem. Kinéztem egy dzsekit, anyukám nem tudta megvenni, én megdolgoztam érte és megvettem a saját pénzemből. És akkor nem 16 voltam, hanem 12. Így sose kellett pénzt kérnem, önállóbbnak éreztem magam, sőt ezekből a pénzekből tudtam ajándékokat venni és magamnak, amire szükségem volt. Nem voltak milliós összegek, de elég volt arra, amire kellett. Volt olyan, hogy épp nem volt munkám, akkor kértem Édesanyámtól pár forintot, de mindig visszaadtam. Egyszerűen szégyennek éreztem, hogy

Te, 16 évesen ne legyél ilyen tehetetlen. Látod, hogy anyukád szenved, nem bírja egyedül, akkor segíts neki! Ha rajta segítesz, magadon is segítesz. Nem vagy már gyerek, lassan 18 leszel.

Írod, hogy nincs senki, aki segíteni tudna, holott ott vagy te és a tesód.

Hívd a segélyvonalat is, sunyiban amikor nagy balhék vannak. Kijönnek, látják hogy igazad van, és lépni fognak.

Olyan nincs hogy semmit se lehet tenni, hiszen ott vagytok hárman, akik összefoghatnak! Anyukátok azért nem tesz semmit, mert azt hiszi hogy egyedül van, nem látja, hogy bármelyikőtök is mellette állna.

Viszont ha megmutatjátok, hogy igenis ott vagytok neki, abból erőt fog meríteni a jövőre nézve. Több ember mindig többre megy, mint 1.