Már nem sokáig bírjuk, mit lehet tenni?
Sziasztok! Előre is elnézést, ha hosszúra sikeredik.
"Apám" amióta az eszemet tudom egy büdös, agresszív, nemtörődöm, nárcisztikus alkoholista. Az egész életünket megkeserítette. Állandóan (nem túlzok, szó szerint folyamatosan) sérteget minket, kritizálja a külsőnket, főleg az enyémet és anyukámét, az öcsémet szerencsére nem annyira. Mindig mi vagyunk a bugyuták, az idióták, a sz*rháziak, a szerencsétlenek...és mág nagyon is enyhén fogalmaztam. Egy szóval, akármit is csinálhatunk, az úgysem jó. Ha mi eltörünk valamit, rajtunk csattan az ostor. Ha ő eltör valamit, valahogy visszavezeti, azért is mi vagyunk a hibásak. :) Félek, hogy anya belebetegszik ebbe, és hogy az öcsém átveszi a stílusát. Anyának kevés a keresete, és az árak manapság nem igazán vannak az előnyünkre. Mindent neki kell megoldania, minden teher az ő vállát nyomja egyedül. És ami mégjobb, hogy kiskorúak vagyunk. Nincs senki, aki segíteni tudna, viszont mi ehhez kevesek vagyunk, azt hiszem. Már teljesen kikészültünk mint idegileg, mint érzelmileg. Már tanulni sem tudok, egyfolytában azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék segíteni. Lerombolta az önbizalmunk, az önértékelésünk, és már 40 kilóméter távolságban is rémálmaim vannak, és az ő tetves hangját hallom. Van/volt valaki esetleg hasonló helyzetben? Teljesen tanácstalan és tehetetlen vagyok. Nagyon köszönöm, ha tudtok valami javaslatot, vagy bármit írni. Milyen tisztességes állással tudnék a leghamarabb elhelyezkedni és pénzhez jutni?
U.i: Előre is köszönöm a normális hozzászólásokat, és hálás vagyok, amiért elolvastátok!:*
Én ugyanebben nőttem fel, annyi különbséggel, hogy anyám volt agresszív alkoholista, aki ha ivott ( és mindig részeg volt) mindig megvert. Számtalan eset volt amikor a sürgősségin kötöttem ki törött orral, vagy törött karral. Persze anno az orvosok teljesen elhitták, hogy egy vadlány vagyok, aki leesett innen-onnan.. Tény, hogy én flegma, szemtelen, vadóc lettem mindenkivel, mert úgy éreztem senki nem segít rajtunk ( nővéremmel ketten vagyunk) Apám mindig egy beletőrödő, non-stop dolgozó, és anyám rajongója volt. Senkitől nem kaptunk segítséget. Nővérem 17 évesen elszökött az akkori barátjához. 18 évesen szült egy kisfiút, csak ne kelljen visszajönnie. Én is 17 éves koromig bírtam, végül megszöktem. 2 hónapig barátoknál vagy utcán éltem. 2 havi fizetésemből végül tudtam egy kis szobát bérelni, így már lassan de elkezdtem boldogulni. Már sok év eltelt, de azóta sem mentem haza, és azóta sem láttam anyámat. Én már szépen élek, ahogy a nővérem is. Sajnos tapasztalatból mondom: Ha anyukád nem fog meg titeket, és nem kezd apád nélkül új életet, akkor csak az a forgatókönyv marad neked is, mint nekem: Te fogsz lelépni amint tudsz. Addig csak tűrni leszel képes. De fel a fejjel. Hidd el, jobb lesz.
32/N
Lehet köpködni a hármast, de teljesen igaza van.
Itt egy ember tehet bármit, az az anya, de őt láthatóan nem zavarja, hogy a gyerekek szenvednek.
Az hol megoldás, hogy a kérdező 16 évesen menjen és dolgozzon, költözzön?
Szia okos kis kerdezo(:
En tudnek neked allast adni sajat vallalkozasban...ossze szeditek magatokat anyagilag apukadat meg ki dobjuk a hazbol a pics*ba (:
Irj ram hogy segiteni tudjak
15-ös, kitartást kívánok neked!
Köszönöm a válaszokat, azt hiszem, ha egy kicsit is, de fel tudtatok vidítani. :)
13-as vagyok:
Apuval tartjuk a kapcsolatot, mert végül is ő is áldozat a maga módján. Szerencsére amikor a nővérem közölte apukámmal, hogy addig nem láthatja egyetlen unokáját amíg anyuval él, és már neki is elege lett belőle, így elhagyta anyut, és egyedül él. Ezért aput rendszeresen látogatjuk, támogatjuk. Anyámat azóta sem láttam, ahogy a nővérem sem. Azt se tudom él-e még, de őszinte leszek. Nem is érdekel.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!