Már nem sokáig bírjuk, mit lehet tenni?

Semmi nem fog történni. TE költözz ez, anyukád meg úgyis vele marad - ha már eddig is vele élt.

Vannak emberek, akik szeretnek szenvedni - tudom, miről beszélek, a kedves édesapám ugyanilyen helyzetben él a mostohaanyámmal.

Nem jó neki - elmondta, hogy nem jó -, mégsem hagyja ott, mert akkor "időskorára egyedül marad".

Nem értem, miért jó neki egy szr lehúzós kapcsolatban, de ez már nem az én dolgom.

Én eljöttem, ahogyan tudtam, hogy legalább engem ne mérgezzen a nő, apám meg - az ő élete.

Te is a sajátoddal foglalkozz!

Nálunk is hasonló volt a helyzet, volt ott futás, rendőrség rendszeres látogató volt, bezárt és kitámasztott ajtó mellett alvás, sőt volt mikor kisbaltával az ágyban mentem aludni - úgy voltam vele, ha megint kezdi, beleállítom.

Ezt muter 16éves koromig csinálta, sokszor már öngyilkosságon gondolkodtam, aztán végre jött a válás de utána is visszatért rendszeresen 'kísérteni'. Nagyon nem volt mit csinálni, ki kellett bírnom, mert tudtam, hogy 8általánosal nem megyek semmire. Végülis technikumig bírtam, közben hogy ne haljunk éhen - mert anyám keresete elég kevés volt - vettem fel diákhitelt a számlákra, meg dolgozgattam suli mellett.

20 éves koromban pattantam meg technikum után, ausztriába, vendéglátásba csicskának.

Azóta faterom elemgyógyintézetbe került, anyám meg a végtelen önsajnálata miatt velem sem tartja a kapcsolatot, mert mikor elköltöztem, megsértődött, hogy 'elhagytam' meg hogy képzelem ezt. Na mindegy.

Diákhiteleimet visszatörlesztettem, lett feleségem, építettünk egy közös házikót és épp gyereket tervezünk.

Összességében fel a fejjel, elhiheted tudom, hogy szar a helyzet, de előtted az élet, amint lesz rá lehetőség kezdj önálló életet. Viszont még kicsit fiatal vagy, így szerezz vmi szakmát, próbálj meg koleszba kerülni, aztán tipli.

Iszonyatosan felhúztam magam a sztorin, egynémely kommenten, le sem merem írni, mit gondolok, mert csak kitiltanak.

Kérdező, gyűjts össze egy kevés pénzt és bérelj fel valakit, aki úgy összeveri a drága apukát, hogy bevizeljen.

Egy kicsit unalmas már ez az áldohathibáztatós sztori.

Szó nem volt erről.. Senki nem mondta, hogy miattuk iszik, miattuk agresszív. Ez lenne az áldozathibáztarás.

Viszont az áldozat nem tesz semmit. Akkor nem tudsz segíteni. Az nem megoldás, hogy a kérdező költözik. Koliból haza kell menni. Ott marad anyu, a tesó.

30, bezzeg mi, ugye? Mi sosem járhattunk volna így! Mi azonnal elhajtottunk minden olyan alakot aki bemutatkozáskor közölte, hogy agresszív alkoholista vagyok, ütni-vágni foglak téged és a közös gyerekeinket, megnyomorítom majd az életeteket csak várj 10 évet, gyüssz táncóni? :)

Akinek fogalma nincs, annak véleménye ne legyen. Főleg ne Bezzegék székéből. Mert láthatólag fogalmad sincs, milyen személyiség "kell" ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön, majd ne találja a kiutat. És mi "kell" az ilyen személyiség kialakulásához.

Kérdező, üljetek le anyuval, kezdjetek el számolni. Mi járna neki ha elválna, mekkora albérletet tudnátok kivenni. Ha már nyugalomban éltek, milyen irányba tudná továbbképezni magát munka mellett, hogy nagyobb keresetre tehessen szert. Már nagyok vagytok, meg tudjátok oldani ha összefogtok. Legfontosabb, hogy ti hárman alkossatok egységet, ne tudjon apu ellágyítani ostoba és hazug ígéretekkel. Álljatok neki olvasni a témában mindent ami elérhető. És egyiktek se okolja magát, apátok senki miatt nem ilyen, illetve de, saját maga miatt. Neki kellene szakemberhez mennie, az agressziója mögött mérhetetlen gyávaság áll, ezzel palástolja, hogy egy gyenge lény, ahhoz is gyáva, hogy saját függőségével szembenézzen. Ezért tiporja a gyengébbet.