Milyen pozitív és milyen negatív dolgokkal járt, hogy a szüleid mindenben szigorúak voltak és mindenből kimaradtál?

Nem szigorúak voltak, csak szimplán elnyomóak, főleg az alkoholista apám aki munkanélküliként otthon döglött. Utazás, kimozdulás nulla volt, minden életcélunk a "kert" volt. Utáltam.

Haverjaim nem nagyon voltak, mert szégyelltem volna oda hívni bárkit, barátnő úgyszintén. Sajnos az ismerkedésben is ez örök gát volt bennem. Más alig várja, hogy bemutassa a párját, én meg messziről kerültem a helyzetet amit nyilván nem értettek olyanok akiknek relatív szerető családjuk volt.

És azt látom, hogy eltelt a fiatalkorom úgy, hogy mindenből kimaradtam.

Azóta felnőttem, a családommal nem nagyon tartom a kapcsolatot, apám már meg is halt, nem hiányzik. Így relatív kiegyensúlyozott vagyok, szerencsére felnőttként pótoltam egy csomó élményt.

Mondjuk kapcsolatokban, baráti kapcsolatokban, kapcsolatépítésben továbbra is elmaradott vagyok, nem nagyon sikerült kialakítani tartósan senkivel semmit, egyszerűen olyan hiányosságaim vannak ezen a téren. Ez nyilván karrier, párkapcsolat, hobbi, bármi szempontból érződik.

Inkább buták és erőszakosak, mint "szigorúak" voltak. Mindketten aluliskolázott és diszfunkcionális családból jöttek, és sajnos nem tudtak akkorát fejlődni, hogy én ne sérüljek mellettük. Megvoltak a fixa ideáik, hogy egy adott nemű és korú gyereknek milyennek "kell lennie", mivel "kell foglalkoznia", de ezek az elképzelések sajnos nagyon messze voltak az én karakteremtől. Nem ismerték fel, hogy miben vagyok igazán jó, és nem támogatták ennek a kibontakoztatását. Közben erőszakkal belekényszerítettek másba, ami a hátam közepére nem hiányzott. Ebben mellettük álltak az ügyeletes megmondóemberek a baráti körükből, és biztosították őket, hogy később mennyire hálás leszek majd ezért (spoiler: nem lettem). Az egészségügyi problémáimmal nem foglalkoztak felelősen, ezt később rengeteg erőfeszítésembe telt megoldani.

A fenti leírás nagyrészt anyámról szól. Apám részéről ugyanis abban merült ki a szülői szerep, hogy azonnal belém kötött, ha 5 percnél tovább voltam a szeme előtt. Egészen gyorsan meg is tanultam, hogyan kell egy beszélgetést maximum 3 mondat alatt lezárni (néhány évtizede pedig azt tanulom, hogyan kell emberekkel kapcsolatot teremteni). Egyedül élek, pénzt keresek, fenntartom magam, de szerintem soha nem leszek ép ember. Meggyőződéssel állítom, hogy sokkal jobb lett volna nem megszületni. Egyszerűen nem kell mindenkinek szaporodni, különösen annak, aki nem alkalmas szülőnek.