Ha valaki magában a családdal kapcsolatban minden negatív érzést elfojt, akkor mi lesz?

A férjem résztvesz a háztartásban, éppen 20 percenként ki be rohangál a telepakolt szárítóval és a már szarrá ázott ruhákkal a szakadó esőben illetve napsütésben.

Óriási segítség.

Nem engedi a szárítógépet használni, a teraszra teregetni vagy a szobában teregetni. Minden másban ugyanígy.

Totál megértem, mert nagyon fárasztó egy gyerek. Másrészt a gyereket sajnálom mégis.

Nem írtál róla, hol van a család többi tagja. Nincs mama, aki segíthetne, vagy nagynéni? Mászkálsz a gyerekkel, hogy kimozdulj a négy fal közül?

Miért nem opció a válás, ha a férjed ilyen? Próbáltad már beharangozni neki, hogy így ott fogod hagyni?

Valószínűleg a gyerek is érzi, hogy mennyi bajod van. Egy gyerek se vinnyog két éven át minden nap.

Én nem nagyon mernék így vele maradni kettesben, ha bekattansz, lehetséges, hogy benne teszel kárt.

Egyes ezt most mi a francnak írtad le? Hogy lássák milyen rohadt jó neked? Örüljél magadnak, de ha nem tudsz segíteni, akkor meg minek írod ki, hogy jaj hát nekem a férjem egy csettintésre megcsinál mindent, amit kérek, kedvemre csicskáztathatom, mert úgyse szól semmit

Büszke lehetsz magadra,meg a papucs férjedre is, ügyes vagy

Bravó

Másrészt meg igazuk van a többi válaszolónak, ha elfojtassz mindent, annak csak rossz vége lehet

Öröm a gyerek a háznál... Én már kivágtam volna az ablakon (ezért se vállaltam gyereket soha).

Nálam bipoláris zavart okozott az éveken át felgyülemlett düh elfojtása.

Elfojtás – miért ne meneküljünk az érzelmeink elől?

Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor legjobbnak láttuk, ha elfojtjuk, eltitkoljuk az érzéseinket. Mert nem akartunk gondot okozni vagy nem szerettünk volna gyengének tűnni. Néha-néha ez előfordulhat és talán akad olyan helyzet is, amikor kifejezetten szükség van rá.

De ha az elfojtás általánossá válik, akkor hosszabb távon komoly problémákat okozhat – akár depresszióhoz is vezethet.

Pedig sajnos mindenkinek vannak olyan helyzetek az életében, amikor egyszerűen azt érzi, hogy a legjobb amit tehet, ha nem mutatja ki az érzéseit – sőt, akár saját maga elől is eltitkolja azokat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy hagynunk kell, hogy az érzelmeink irányítsanak minket – ehelyett inkább érdemes megtanulni azt, hogy hogyan kezeljük őket.

Ebben a cikkben néhány tippet adok arra vonatkozóan, hogy hogyan érdemes kezelni az érzéseinket nehéz helyzetekben. Azaz, hogyan kerüljük el azt a (talán ismerős) helyzetet, hogy csak gyűlnek, gyűlnek bennünk a rossz érzések, nem tudjuk őket kiadni vagy magunk előtt is titkoljuk őket.

1. Hogy érzed magad abban a bizonyos helyzetben?

Az érzéseink gyakran keszekuszák és még mi magunk sem vagyunk igazán tisztában velük. De az biztos, hogy a helyzeten a legkevésbé sem segít, ha nem foglalkozunk velük.

Ezért az első lépés az, hogy megpróbáljuk kideríteni, hogy egy adott helyzetben hogyan is érezzük magunkat – illetve ha valami nincs rendben, akkor a mélyére nézünk annak, hogy mi lehet a baj. Elsőre ez talán egyszerűen hangzik, de nagyon sok olyan helyzet van, amikor nem is olyan könnyű tisztában lenni a saját érzésinkkel.

Ebben segíthet az ’5 miért’ technikája. Ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos helyzetben valami nincs rendben és kényelmetlenül vagy rosszul érezzük magunkat, akkor érdemes feltenni a kérdést: ’Mi a baj tulajdonképpen? Miért érzem rosszul magam ebben a helyzetben?’ És a ’miért’ kérdések feltételét egészen addig folytathatjuk, amíg el nem érkezünk az alapérzelemhez, ami az egész problémát kiváltotta.

Érzelmeink felderítésében és az elfojtás elkerülésében segíthetnek az alábbi kérdések is:

Hogyan érzem magam most a bőrömben? Érzek valahol feszültséget?

Milyen szavak jutnak eszembe, ha az érzéseimre gondolok?

Milyen most a belső párbeszédem? Kedvesen beszélek magammal vagy pont ellenkezőleg?

Mennyire érzem magam energikusnak most?

Ha azt kellene leírnom néhány szóban, hogy az elmúlt héten hogyan éreztem magam, akkor milyen szavakat használnék ennek leírására?

Vannak olyan rossz érzéseim most, amelyeket megpróbálok inkább elnyomni, ahelyett, hogy foglalkoznék velük?

2. Érzés és gondolat

Az érzés és a gondolat két különböző dolog – éppen ezért nem jó őket összekeverni. Sokkal könnyebb megtanulni az érzéseink azonosításának technikáját, ha felismerjük a kettő közötti különbséget. Ha például azt mondjuk, hogy ’Úgy érzem, XY megbántott valamivel’ – ez inkább egy gondolat. Az érzés pedig az lenne (például), hogy ’csalódott vagyok, ezért meg azért’.

Érdemes odafigyelni erre és ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben, akkor tedd fel magadnak a kérdést: ’Hogy érzem magam most, ebben a pillanatban?’

3.Beszélj az érzéseidről

Azaz ha valami nincs rendben vagy nem érzed jól magad a bőrödben, akkor bátran mondd ezt ki másoknak is. Ami nem azt jelenti, hogy rá kellene öntened minden gondodat-bajodat a körülötted lévőkre csak azt, hogy kommunikálj világosan az érzéseidről. Azaz ne várd, hogy mások kitalálják a gondolataidat, hanem ehelyett inkább mondd el, hogy mi bánt. Például stresszes vagy a munka miatt, vagy csalódott vagy, mert valami nem úgy alakult, ahogy eltervezted.

Ami nem azt jelenti, hogy minden egyes érzésedről be kell számolnod csak azt, hogy sok konfliktus megelőzhető lenne azzal, ha egy-egy helyzetben világosan elmondanánk, hogy éppen mi bánt minket.

3.Fogadd el az érzéseidet

Ahhoz, hogy a helyén tudd kezelni az érzéseidet – a jókat a rosszakat egyaránt – az első lépés az, hogy elfogadd őket. Ha eezt nem tesszük meg akkor szokott jelentkezni az elfojtás – hajlamosak vagyunk elutasítani a rossz érzéseinket és sokszor nagyon mélyre eltemetjük őket. A mai világban egy kicsit túl van hagsúlyozva a mindenáron történő pozitív gondolkodás és néha úgy tűnhet, mintha a rossz érzéseknek nem is lenne létjogosultsága. Pedig van, hiszen azok ugyanúgy az élet részei, mint a pozitív érzések és gondolatok! IDE CIKK

Ezért ha nem akarjuk hagyni, hogy az érzelmeink uralják az egész életünket először is meg kell tanulni elfogadni, és megérteni azokat. A rossz érzéseknek ugyanúgy megvan a létjogosultságuk, mint a jóknak.

Nemcsak felismerni, de sokszor elfogadni is nehéz egy-egy érzésünket, Ahhoz, hogy ez könnyebben menjen, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést.

Mi váltotta ki bennem ezt az érzést?

Mi az ami fenntartja ezt az érzést?

Ugyanannyira erőteljes, mint amikor felmerült, vagy azóta enyhült valamelyest?

Mikor éreztem magam hasonlóan?

Befolyásolja-e az életem valamelyik területét az, ahogyan most érzem magam?

Mennyire erős ez az érzés? Az egész napomra hatással van, vagy csak egy rövid ideig befolyásolja a hangulatomat?

4.Ne másokat hibáztass azért, ahogyan érzed magad

Elfogadni az érzéseinket egy dolog. A másik dolog pedig az, ha tudom, hogy az eseményekért nem, de azért én vagyok a felelős ahogyan ezekre reagálok.

Ami persze nem azt jelenti, hogy nem fordulhat elő olyan helyzet, amikor tényleg valaki más okolható – részben vagy egészen – a rossz érzéseinkért. De az esetek többségében azért saját magunk vagyunk felelsőek azért, hogy egy-egy helyzetre érzelmileg hogyan reagálunk – másokat hibáztatunk azért, ha rosszul érezzük magunkat vagy felismerjük, hogy a helyzet ugyan adott, de azt megválaszthatjuk, ahogyan arra reagálunk.

Az első lépés az érzelmeink felvállalásában az lehet, ha egyes szám első személyben beszélünk róluk. Azaz ’én’ kezdetű mondatokat használunk. Vagyis ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ’XY már megint elrontotta a napomat’ azt mondom, hogy ’Nem érzem jól magam, mert XY nem figyelt oda arra, amit mondtam neki.’

Látod a kettő között a különbséget? Az első esetben a másikat teszem felelőssé az érzéseimért, míg a második esetben felvállalom, hogy történt valami, aminek következtében így érzem magam.

Az asszertív, azaz együttműködő kommunikáció egyik alaptétele is az egyébként, hogy inkább ’én’ kezdetű mondatokat használjunk ’te’ kezdetűek helyett. Persze ezt nem mindig könnyű megvalósítani, de érdemes gyakorolni mert nagyon sokat segíthet egyrészt az érzelmeink kifejezésében, másrészt pedig a kapcsolatainkra is jó hatással lehet. Kapcsolatokról bővebben itt olvashatsz: Egészséges határok egy kapcsolatban

5.Vajon érdemes beszélni róla?

Nem minden érzésünk azonos horderejű és jelentőségű. Sokszor előfordul hogy az első pillanatban valami nagyon rosszul esik vagy éppen nagyon fontos érzésnek tűnik, de egy idő után kiderül, hogy mégsem volt az. Éppen ezért érdemes pár percet, akár egy fél órát is várni és addig nem feltétlenül beszélni róluk. Ezalatt az idő alatt kiderülhet, hogy mennyire volt jelentős – természetesen ha még mindig fontosnak érezzük, akkor mindenképpen beszéljünk róluk – de nem mindegy, hogy ezt átgondoltan vagy a pillanat hevében tesszük.

Nem értitek az 1-est. Pont azt írja, hogy hiába tereget a férje, az nem segítség, hanem hátráltatás, egyszerűbb lenne, ha nem teregetne...

Az a baj, hogy az ember robban egy idő után, és jó eséllyel a gyerek felé, mert ő a gyengébb. Szerintem azért nyafog ennyit, mert átveszi a feszültsegedet. A férjed meg nyilván tök jól elvan, neki ez havaj, szarik rá, hogy te feszült vagy-e vagy nem. Hosszú távon szerintem is el kellene válnod, de hát tudom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű.