Hogyan önállósodjak így?

Azért az szerintem túlzás, hogy nem ismeri igazán a nővérét. Testvérek lévén gondolom minden megbeszéltek (legalábbis mi a húgommal így vagyunk). A nővéred egész egyszerűen lusta, könnyebb neki így az élet, mosnak rá, van tető a feje fölött. Vannak ilyen emberek, de Te ne legyél ilyen. Ne kényelmesedj el, a 20-as éveket nagyon ki kell használni, ilyenkor kell megtapasztalni, hogy milyen is valójában a nagybetűs ÉLET nem pedig 30 évesen.

Merj lépni, hisz egy életed van és ezt maximálisan ki kell évezni. Anyukád már felnőtt nő/asszony. Ha nem tetszik neki az élete akkor majd változtat, de gondolom szereti a férjét (bármilyen alkoholista is) és ezért nem akar kilépni ebből a kapcsolatból. Te azonban még fiatal vagy, ha van rá lehetőséged menj albérletbe és élvezd az életet, szerezz minél több tapasztalatot.:)

Sajnos te nem nagyon tehetsz sokat.

Csak anyukád vagy anyukáddal együtt tehettek valamit.

Vannak szélsőséges megoldások is, de azok nem jók...

Te ne add fel az életed soha! Legyél boldog! Anyukád akkor lesz boldog, ha te boldog vagy, szép életed van! Ha meg még néha vagy gyakran foglalkozol is vele, még boldogabb lesz!

A hülye többieket csak megszokni lehet vagy kidobni.

"anyum költözne meg válna is, legalábbis a késztetés megvan, de hát...fiatalabb ő sem lesz, 50 felé közelít, egy új életvitelt kialakítani...nem tudom, biztos fárasztó lenne, meg a válással járó herce-hurca" - ez csak kifogáskeresés. Meddig vár még anyukád? Meddig tűr? Az nem elég indok, hogy egy új életvitel egy JOBB életminőséget is jelent?

Nem szereti apukádat, ezt elhiszem, ugyanakkor van benne egy adag mazochizmus meg társfüggőség és azért nem hagyja el (vagy azért nem segít rajta? - az alkoholtól csak erős akarattal és maximális családi támogatás mellett lehet csak megszabadulni, a legtöbb esetben a család találja meg a módját, hogy hogyan lehet visszahozni az életbe az alkoholistát).

Azért ma huszonévesen elköltözni otthonról nem olyan egyszerű, ezért ne haragudj a nővéredre. Ő is nyilván szeretne önálló életet... Sajnos azt látom, hogy egyre inkább "normális", hogy a fiatalok addig maradnak a szülői házban, ameddig csak lehetséges, mert egyszerűen nem tudnak önállósodni. Benned megvan az elszántság, viszont olyan dolgok tartanak vissza, amiről te nem tehetsz: mások is írták már, hogy külön kell választanod, mi a te életed és a te problémád, s mi a másé.