Haragudnál a párodra, ha szó nélkül eltűnne több mint 24 órára?

Igazad van, a párod kicsit (kicsit?) eltájolta magát.

Ettől függetlenül szerintem ne ess neki házisárkány módjára. Amikor hazajön, ültesd le és csendben, halkan, nyugodtan mondd el neki, hogy ez neked mennyire fájt, hogy annyira nem tartott érdemesnek, hogy egy smst írjon neked.

Két okból javaslom ezt a módszert: egyrészt a hisztivel nem mész semmire, meg se fog hallgatni.

Másrészt sokkal jobban mellbevágja, ha így mondod el neki, mert a házisárkányra lesz felkészülve. Jobban is fogja szégyellni magát, és jobban átgondolja, amit mondasz.

Nekem egy zenésztársam volt ilyen.

Asszony - otthon a gyerekkel, kutyával - Ő meg önfeledten járt-kelt "buliról-bulira"...

Ittas vezetéstől elkezdve érdekes dolgok voltak a számláján.

Elváltak.

Ezt követő beszélgetésünk alkalmával én voltam - szerinte 30 % -os nagyságrendben - "felelős" a válásukért.

Hozzátartozik, hogy számtalanszor hazanavigáltam, amikor kettőig nem látott ez a zenésztársam a szesztől.

Nem tudtam mire válni ezt a véleményét, - de "ennyiben maradtunk".

A hazanavigálásokat pont a családi békéjük érdekében tettem meg, - de Ő nem így gondolta, - azért, mert nem voltam hajlandó gátlástalanul belehazudni a feleségének a szemébe.

Férfi vagyok, de ennek ellenére nem találok magyarázatot az ilyen - és hasonló - viselkedésmodellekre. Volt olyan, hogy Szent este (!) a feleségével dekkoltuk azt, hogy mikor talál haza a zenésztársam... :(

Sajnos ismerős a helyzet.Kedves férjem tegnap délután elment a haverhoz sörözni,de azt mondta nem lesz sokáig,mert reggel 4 re megy dolgozni.Azóta nem jött haza,munkahelyére nem ment be,ez biztos,mert hívott a főnöke,hogy mi van a férjemmel.Ha ezt szóvá merem tenni,azt mondja:"Takarodj a retekbe,de a gyereket nem viheted!"

Én meg itthon várom a 16 hónapos kislányunkkal,akivel egész nap 5 percet foglalkozik.

A párom sem ad életjelet magáról,ő is kikapcsolja a telefont.Nehezen hiszem el,hogy nincs nő a dologban.

Én már a válást tervezem,már beszéltem ügyvéddel

Nem olvastam el a hsz-eket, hisz a saját véleményekre vagy kíváncsi, nem akarom, hogy bármelyik hsz befolyásoljon.

Szóval én nem vagyok sem féltékenykedő, sem házisárkány, de ebben az esetben haragudnék.

Az érveim:

1: A férjem tudja, hogy aggódós vagyok (nem féltékeny), tehát ha nem szólna fölöslegesen aggódnám magam halálra;

2: Ez hosszabb távú kimaradás, illik megbeszélni előtte

(amennyiben nincs különösebb okom rá, h nemet mondjak,

akkor mehet)

Mi nem "tiltunk" egymásnak semmit, hanem megbeszéljük a dolgokat és figyelembe vesszük a másik érveit/ellenérveit.

Szóval ebben az esetben tényleg kizárólag azért haragudnék mert a párom ismer, tudja, h nem fogom telefonon zaklatni, hol van, kivel van, mit csinál, max akkor hívom fel ha nekem van valami mondanivalóm vagy bajom (nem mondvacsinált) vagy ha meg akarom tudni minden rendben van-e mert aggódok (elvégre egy felnőtt emberrel is történhet bármi).

17:22 vagyok.Elolvastam a válaszokat, hát nem semmi a többség konfliktuskezelő képessége.... :S

Persze, mint írtam én is haragudnék, de nem értem az emberekben miért az merül fel elsőként, hogy "hiszti", "balhézás" "cuccait kirakás" stb????

Egyrészt, normális, felnőtt ember képes enélkül is kommunikálni, másrészt a balhé elől általában menekül az ember (főleg a férfi) vagy visszatámad, védekezik, miközben meg sem próbálja megérteni a másikat (hogy is tudná, mikor egyszerre egy dologra tud figyelni, és ilyen körülmények közt reflex a védekezés) és kész az értelmetlen csetepaté.

Valahol olvastam, hogy egy idős férfitól megkérdezték mi a hosszú házassága titka.

Azt válaszolta:Annak idején megbeszéltük a feleségemmel, hogy ha egyikünk üvölt valami miatt, a másiknak csendben kell maradnia.Amint mindkettő üvölteni kezd, ott megszűnik a kommunikáció és csak a zaj marad...

Ettől függetlenül sem vagyok az üvöltözés meg a "balhé" híve.

Szeretem előre letisztázni a dolgokat, amennyiben nem történik ez meg valamiért, akkor egy ilyen esetnél először higgadtan kérdeznék, meghallgatnám a választ majd elmondanám az érveimet.

Amennyiben közömbös a partner, fölösleges tovább húzni a kapcsolatot, mert semmibe vesz, holott nem kisajátítani akarom, nem parancsolni akarok neki, hanem értelmesen odafigyelve egymásra kommunikálni.Élni és élni hagyni.

A normális kommunikáció egyébként is jobban hat az emberre, mint a hiszti.Az vagy felidegesíti és csak azért is csinálja, vagy max egy jót röhög majd rajta a haverokkal legközelebb, hogy "hú, múltkor elmentem egy napra és nem szóltam otthon.az asszony mekkora balhét csapott...stb" és erről nevetve elsztorizgatnak órákig.

De ha azt látja a párod, hogy felnőttként kezeled a helyzetet és valóban szeret, tisztel akkor egy normális párbeszéd hatni fog.

Nem nyelném le, az biztos. Akkor hát dolgozni sem ment el?

Komoly bajt jelez ez a fajta viselkedés. Ez már valaminek a következménye lehet. Mentség zonbN NINCS RÁ.