Van itt aki nem szereti a gyerekeket?

Azt hiszem, én a 6-os kategóriába tartozom.

N

Találkoztam már olyan gyerekkel akitől szabályosan elmenekültem, meg olyannal is akit legszívesebben felpofoztam volna. De nem azert mert gyerek, hanem mert hülyegyerek.

Ha valaki már csak ránézésre, minden ok nélkül utálja mindet, azzal tényleg baj van. Annak nem ártana egy pszichológus.

"megkérhetem, hogy menjen arrébb, vagy arrébb is lökhetem"

Arrébb egy felnőttet se lökhetsz, de egy gyereket is megkérhetsz, hogy vonuljon arrébb. Nem magadban kell puffogni, hanem kinyitni a szádat.

A felnőttek és gyerekek közötti óriási különbség, hogy a gyerekeket még lehet nevelni és nem is nehéz, szívják magukba az ismereteket, míg egy bunkó felnőtt nem fog megváltozni.

Az értelmes kisgyerekeket szeretem, és amikor olyan kedvem van, szívesen is vagyok velük.

Nekem pl. 100 kilométerre laktak anyámék, és ha olyan helyre mozdultam ki, ahova végképp nem akartam vinni a gyerekemet, akkor megkértem férjem kollégájának a feleségét, jóban vagyunk a csajjal. Ő mondta mindig, hogy az én kislányomra olyan jó vigyázni, mert sugárzik a szeméből az értelem és együttműködő is, öröm volt vele lenni (2 éves volt ekkor pl. mikor ezt mondta).

Vásott, elcseszett kölyökkel ki lehetne kergetni amúgy a világból.

27-es: olyan kicsi gyereket, akiről a válaszadó írt, nem tudsz megkérni, hogy menjen arrébb, még túl kicsi, hogy értse. Ilyenkor a szülőnek kellene rögtön arrébb terelni a kisgyereket, de ha magától nem teszi onnantól egy kínos helyzetté válik. Megfogod a gyereket és visszakíséred az olvadozó szülőkhöz? Vagy megkéred a szülőket, hogy fogják és vigyék, legyenek szívesek? Van benne egy parányi konfliktus, senki nem vágyik ilyen szituációkra.

Egyébként én sose a gyereket utálom, hanem a szülőket. Akik idegbetegek, mert a gyereknevelés fárasztóbb, mint gondolták és akik ezért már ráhagynak mindent, vagy az ősanyákat/apákat, akik várják, hogy mindenki olvadjon a gyereküktől. Normális, nyugodt szülőnek általában a gyereke is nyugis.