Mióta divat ez a "18éves korod után mehetsz ahová akarsz" gondolkodás?
Elsősorban azokhoz szólok,akik így gondolkodnak a gyerekükről. Elhiszem hogy büszkék vagytok rá hogy nagynehezen a 0-ról indulva felépítettetek egy életet amit végigküszködve értetek el,de eszetekbe sem jut hogy ő már az általatok építettből építkezve még nagyobbra építse a "tornyot"? Inkább kilökitek a p*csába hogy szívjon ő is,nehogy többre vigye mint Ti? Én sz*rul érezném magam hogy ilyen önző és irigy vagyok,s a saját véremet belökjem a mélyvízbe ha nem muszály,ahelyett hogy a legjobb jövőt biztosíthassam neki. Komolyan,gusztustalan ez a felfogás,hogy "18éves korodig vagyok köteles eltartani". Már a köteles szó gusztustalan irigységről és rosszindulatról tesz tanulságot.
ui.: NEM azokról beszélek akik már nem tudják eltartani a gyereket,mert nincs munkahely stb. ,hanem azokról akik eddig,középsuliban eltudták tartani,aztán ahogy végzett elzavarják.
42/Apuka (20éves lánnyal és igen,eltartom ameddig tanul és és utána addig,ameddig nem talál magának munkát. Jah,s SEGÍTEK neki melót találni,de ez egy másik kérdés is lehetne...)
22.44-nek:
A rossz társaságba keveredés nem mindig a szülő hibája, sőt szinte soha nem az.
Velem azért történt ilyen, mert egy elit gimnáziumba jártam, az osztályom tele volt stréberrel, én meg jó tanuló voltam (majdnem kitűnő), de emellett bulizni is szerettem volna. Osztálytársaimat, barátnőimet hiába kérleltem, hogy csak néha menjünk el, nemet mondtak, Így ezt kénytelen voltam máshol keresni. Pechemre igaz barátokat nem találtam, csak sodródtam. Az egyetemen változott meg mindez, ott is sokat buliztam, de már normálisan, barátok közt.
Másik megjegyzésem: a pszichológusok 99 százaléka nem ért a szakmájához, vagy hümmög + 5 percenként telefonál, vagy magáról mond monológot (komolyan...), előadást tart a stresszről (általánosságokkal,nem a Te eseteddel foglalkozva), vagy okoskodik. Olyan "filmbeli" pszichológus, aki kérdez, meghallgat, véleményt mond, tanácsot ad, rávilágít,összegez, SEGÍT, támogat - olyannal én még nem találkoztam, pedig a züllött időkben párat kipróbáltam (anyai nyomásra illetve magamtól is)
Továbbá: a gyereknek általában nem tesz jót,ha elviszik pszichológushoz (fenti okokból) Eleve ez a tudat, hogy ő a "probléma", ellenállást vált ki, és a legtöbb pszichológus ezt nem tudja kezelni. A családterápia főleg katasztrófa, főleg ha tudja, hogy miatta van. Egyik ismerősöm, egy züllött kissrác példájából beszélek.
Sziasztok!
A pszichiáterek a mai napig nem jutottak közös nevezőre azt a kutatási területet illetően, hogy a genetika vagy a nevelés alakítja jóvá-rosszá, mázlistává-lúzerré a gyermek személyiségét. A "genetika-drukker" pszichiáterek leidiótázzák a "nevelés-drukker" pszichiátereket, és ez fordítva is ugyanígy van.
Apropó: biztos mindannyian hallottátok a híres jó-gonosz ikerpár, Ábel és Káin történetét...
Én akkor képviselem a kis idő múlva kirakott gyerekeket :D
17 éves vagyok, színötös, osztályelső. Itthon is mindent megcsinálok, de
anyám egyrészt lelki terrorban tart, másrészt bepasizott, és 18 éves korom után azért rak ki, hogy a pasi beköltözhessen a szobámba, meg "ilyenkor már rég dolgoznak, és mindenki tanulás, egyetem mellett dolgozik". Még jó, hogy vannak barátaim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!