Vertek gyerekkorodban? Ha igen, milyen szinten? Egy-két pofon, vagy brutális ütlegelések voltak? Melyik volt a legijesztőbb, legszörnyűbb?

Sziasztok,

nagyon szomorú, hogy veletek ilyen szörnyűségek történtek gyerekként! :( Nem értem az ilyen szülőket!

Én szerencsés vagyok, mert sosem kaptam ki, jó gyerek voltam, anyáék normálisan gondolkodtak. Én sem fogom bántani soha a gyerekemet, ha lesz. Van jó példa előttem.

Mimi 26L

Anyám néha rajtam töltötte ki a munkahelyi feszültséget, de egy vicces sztori is van akkoriból. Kb 3-4 évesen "világgá mentem", a szomszéd vitt vissza, mert addig jutottam. Anyám fakanállal várt a kapuban. Forgott a szemem, mert tudtam, hogy bajban vagyok. Hirtelen odaálltam elé:

- Anya, te a kapuban fogsz főzni?

Úgy elkezdett röhögni, hogy megúsztam a verést :)

Apám a szemével tudott úgy fegyelmezni, hogy a mai napig megijedek a nézésétől. Egyetlen pofont kaptam tőle kamaszkoromban egy beszólásért, neki elég volt a visszafojtott, fenyegető hang, vagy a jellegzetes nézés, már húztam be fülem-farkam.

engem meg a családom arra nevelt, hogy nagyon jó gyereknek kell lennem, mert pörfikt családot akarnak kialakítani. És brutálisan nem is bántalmaztak, csak mindig nagyon durván fenyegettek otthon, hogy mit tesznek velem, ha xy. :S nem mondok példát. pofont nagyon sokat kaptam, szíjjal is megvertek, de az a fájdalom semmi volt a verbális fenyítés mellett. azóta is sokat gondolkozom, hogy ha annyira mintacsaláddá akartak volna fejlődni, hogyan történhetett ez meg a falakon belül...

23/L

Anyám fakanállal adott, apám meg ami a kezébe került 6-7 évesen már behugyoztam annyit vert, és az sem hatott hogy bőgve kértem hogy hagyja abba mert fáj!

A következőnél pofándobtam egy kővel és elszaladtam!

Látom, sok embert vert az egyik vagy mindkét szülője.

Sajnos annak idején mi is a tesóimmal sokszor kaptunk az anyumtól, valamint az akkori életársától.Volt olyan, hogy az öcsém a terítőre rátette a forró kávéfőzőt, s az egy kicsit megégette a terítőt.Mivel nem derült ki a tettes, így sorba térdeltetett minket, s elkezdte kideríteni, egyenként megkérdezte, s majd a kezeinken elkezdte verni a sebregető nyelével.MEgkérdeztem miért kapok, hisz nem is én voltam, erre megkérdezte, hogy ő ki, mondtam, hogy a tesóm.Rámutatott a másik tesómra, s megkérdezte, hogy ő ki, s mondtam, hogy a másik tesóm.Azt mondta, hogy ő miattuk kapok én is,pedig tudja , hogy nem én voltam.Sokszor volt ilyen, hogy ok nélkül vert meg minket, de ő jobban szeretett megalázni minket, így volt olyan, amikor az öcséimnek le kellett nyalniuk a wc-t, vagy fogkefével kellett körbe takarítani a wc-t.

Az öcsémet rugdosta a folyosón, s nem tudtunk segíteni.

Emlékszem, volt olyan is, hogy ép vert minket, s az anyum a háttérbe mondta, hogy megérdemlitek, verjen csak minket.Akkor gyűlöltem anyumat, nem tagadom.Később a tanárokat sem kedveltem, mert annak idején mutattam, hogy milyen lila hurkák voltak a kezeimen, s nem csináltak semmit sem.Féltem haza menni, s még a mai napig felugrok, ha valaki belép a házba, szegény páromat is mindig megvárom, nem tudok addig aludni, míg haza nem jön, mindig egy kicsit feszült vagyok akkor.Sajnos ezek ragadtak meg.Szerencsére nekem később már nem kellett a veréseket elszenvednem, mert az anyum terhessége alatt ki szeretett volna kezdeni velem. Az anyumnak elmondtam, aki lekapta a tíz körméről, s onnantól csak kiabált rám.Az a vicces, hogy ezt az egészet a nevelőapám anyja s tesója nem hitte el,/ s ha rajtam múlt volna, el sem mondtam volna /a nevelő apám lányának, a hugocskámnak, akivel annak idején akkor volt terhes az anyukám, csakhát azt adták be, hogy én ezt találtam ki, s megkérdezte, hogy miért találtam ki, miért nem vagyok őszinte velem, s a saját hugom nem hitte el, mondván, az ő keresztanyja őszinte, sosem hazudna.

A legszörnyűbb az volt, bár nem ütlegelés volt, amikor az anyum s a nevelőapám beivott, s az anyum sírva jött haza, s csak mutatta, hogy a nevelőapám végig rugdosta az úton, a börkabáton a hátán ott volt a lába nyoma.Később az az őrült betörte az ajtót, mert nem akartuk kinyitni, mert féltünk, s s hugomat követelte bűzösen, részegen, s ki tudta volna, hogy mit csinált volna vele.Nem adtam volna oda neki, hiába is hajtogatta, hogy nem bántaná sosem, csak miután anyu mondta, hogy a saját lányát csak nem bántaná, s már ő is könyörgött, hogy adjam már oda, oda adtam.Sírtunk, amikor elment, de szerencsére a lépcsőházba már a rendőrök várták.Azon az éjszakán az anyukám a tesóimmal kiment a nevelőapám szüleihez, hogy elmondja mi történt, én meg sírva próbáltam oda tolni a cipőst a betört ajtóhoz, s ott aludtam, s ha rajtam múlt, senkit sem engedtem be.Még mielött bárki is megkérdezné, megkapta a nevelőapám a büntetését istentől, elhunyt pár hónapra a saját apám után.

A hugomnak már sokszor mondtuk, hogy amiket csinál, bizz az apja minket vagy egy tucatszor elvert minket, erre ő mosolyog, hogy mi megérdemeltük, s őt nem bántotta volna.

Sajnos sok rosszat tudnék mesélni a családomról, s sok olyan dolgot, ami annak teljesen tönkre tette a családot s ma már csak a rom van, s bár az anyum kitalálta, hogy ő példás anya, s bizonyít, csak sajnos eléggé elkésett, több mint 20 évet, de legalább megpróbálja.

Én gyakran kaptam pofont,meg "seggreverést",de olyat,hogy utána rendesen látszott a piros kézlenyomat,amit a szüleim adtak.Én most 14 évesen is úgy gondolom,hogy ez a lehető legrosszabb módja a gyereknevelésnek...nekem soha eszembe nem jutna,hogy megüssem majd a saját,védtelen gyermekemet!Majd szépen kap büntetést,de sohasem fogom megütni!

Mellesleg amikor megemlítem a szüleimnek,hogy mennyire fájt,amikor kicsiként megütöttek,azt állítják hogy sosem emeltek rám kezet...na ja,persze...