Vertek gyerekkorodban? Ha igen, milyen szinten? Egy-két pofon, vagy brutális ütlegelések voltak? Melyik volt a legijesztőbb, legszörnyűbb?

Azt hiszem, akkor én szerencsés voltam.

Vertek. Sokat. De teljesen egyértelmű volt a képlet: rosszat teszek, kiderül, kikapok, elfelejtjük.

Egyszer próbált meg anyám lelki terrort alkalmazni, nem szólt hozzám pár óráig. Na, az iszonyatosan megviselt. Ezerszer rosszabb volt a verésnél.

Nem az a lényeg, hogy a gyerek kap-e egy fülest szerintem. Hanem hogy hogy kapja. Tudatosítani kell benne, hogy édes fiam, ezt azért kapod, mert ellógtad a zongoraórát és ez helytelen volt. És aztán lerendezettnek kell tekinteni a dolgot.

*füles alatt nyilván nem azt értem, hogy follyon az orra vére, az csak akkor, ha nagyon rossz fát tett a tűzre.

Szerintem az én gyerekem is fog kapni füleseket. Mivel sajnos én is hirtelen haragú vagyok, pláne a párom. De ez nem baj. Megkapja, aztán az ő kis világában a helyére kerül a dolog, a bűnért megkapta a büntetést, el lehet felejteni, mehetünk legózni.

Kérdező: szerintem neked sem csak az ütések okozták a traumát. Hanem az a kiszolgáltatottság és félelem. Én soha nem féltem a szüleimtől, mert tudtam, hogy csak akkor kapok ki, ha meg is érdemlem, ergo ha nem adtam okot rá, akkor nem fogok. Ez egy nagyon egyszerű gondolatmenet, bármelyik gyerek végig tudja vinni.

Szerintem az nem igaz, hogy akit vernek gyerekkorában, abból már tuti, hogy jó szülő lesz. Az én anyámat is verték és tudta, hogy ez rossz, de kiskorunkban mégis vert minket, mert kész volt idegileg. És én is, most azt mondom, hogy nem fogom verni a gyerekem, de ki tudja, milyen idők jönnek majd, amikor már nem is önmagam leszek és nem fogok tudni tisztán gondolkodni, hogy ezt nem szabad.

Amúgy én arra szeretnék rájönni, hogy hogy lehet megbocsájtani. Szeretem anyámat, össze tudta magát szedni és nagyon normális lett. De ezeket a veréseket nem tudom jól kezelni és elfelejteni- és ő se. Ő folyamatosan őrlődik és lelkifurdalása van, hiába bocsátottunk meg neki, és hiába nem nyomja rá a bélyegét a kapcsolatunkra. És nekem is sokszor eszembe jutnak és magamat is sajnálom, meg őt is, mert valamilyen szinten engem is sérültté tett ezzel, meg magát is.

Szóval ezt hogy lehet feldolgozni, ha már minden jó és szép, de a háttérben mégis ott vannak a régi dolgok.

Sajnállak:((

Én nem verem a gyerekem,pedig engem vertek!! De éppen ezért elszámolok 10-ig,de akár 100-g is ha feldühít a gyerek.

Amúgy én azt nem értem, hogy egyáltalán hogy lehet verni egy mondjuk 10 év alatti gyereket. Mert oké, ha kamaszként csinál valami hülyeséget és kap érte egy pofont és a gyerek is tisztában van, hogy ezt megérdemelte.

De kiskorában az ember nem rossz, csak életrevaló és gyerek. És van akinek már a csecsemő gyerekétől ki van az idegzete. Pedig kiskorban a szülő jelent mindent a gyereknek és hiába ütik-vágják, akkoris a szülő a minden. Ki van szolgáltatva.

Nekem egyszer volt olyan, hogy játszottam a tesóm 10 hónapos gyerkőcével és a játék hevében véletlenül odacsapódott a kezem az arcához (egyáltalán nem durván, csak gondolom, kellemetlen érzés volt a simogatásokhoz képest), hát olyan szemekkel nézett rám, hogy hihetetlen. Hogy hogy vagyok képes én őt bántani, és miért tettem ezt és nézett, nézett a nagy kiábrándult szemeivel és az enyhén legördülő szájacskájával. Majd megszakadt a szívem. De aztán gyorsan elkezdtem dögönyözni a hasát és már kacagott is.

Na a lényeg, hogy tényleg nem értem, hogy egy szülő hogy állhatja a kisgyereke pillantását, amint az kiábrándulva néz rá és nem érti, mi van, és miért okoz fájdalmat az, aki neki a világot jelenti.

Egyszer rá szóltam egy nálam jóval fiatalabb anyukára.A kisgyereket rángatta fel a lépcsőn mint a rongyot,és amiért az nem tartotta vele a lépést ,még el is "dádázta"!

Csak annyit mondtam neki:-Annyi idő alatt amíg elporolod,itt a buszmegállóban,gyermeki tempóban is jöhettetek volna a lépcsőn!

Persze szemlesütés az anyukától,és gyerekbőgés egész úton!

Áhhh!Nincs a mai ember tetteire szó!!!

Na azért a kicsi gyerekeket sem kell félteni. A húgom kb háromévesen rájött, hogy rám lehet fogni mindent és akkor ő nem kap. Bármit csinált, én kaptam ki. Pokoli helyzet, mert minél jobban bizonygattam a szüleimnek, hogy nem én csináltam, annál inkább meg voltak győződve róla, hogy de. Húgom meg csak nézett az ártatlan nagy boci szemeivel - aztán mikor kimentek a szüleim, nevetett, hogy már megint sikerült őket átverni.

Egészen kamaszkoráig ezt csinálta, úgy megérdemelte volna, hogy egyszer ő kapjon ki, de rendesen... egyszer megpróbáltam önbíráskodni, de azt is sikerült úgy beállítania, hogy megint én kaptam a rövidebbet... szóval azért nem feltétlen ártatlan egy kicsi gyerek sem, azt hiszem... (persze ez senkit nem jogosít fel arra, hogy agyba-főbe verje!!)

hű, nem gondoltam hogy ennyi embert vertek a szülei. de ami még meghökkentőbb, azok a módszerek, amiket itt egyesek leírtak. nem értem, hogy képes valaki ilyen dolgokat művelni a saját gyerekével. ez szörnyű!

én egyszer kaptam ki apukámtól. egy olyan társasházban élünk, ami körbe van építve, egy jó nagy területen, és a közepén egy nagy játszótér van. oda jártam le, de meg volt beszélve hogy az udvaron kívülre nem mehetek, így is elég nagy volt a mozgásterem. körülbelül háromszor-négyszer buktam le, hogy már megint kimentem az udvarból, mire apukám eljutott odáig, hogy akkor most ezért elfenekel. nem ütött nagyokat, de torkom szakadtából ordítottam. nem is fájt, azért sírtam annyira, mert megdöbbentem és megriadtam hogy "úristen engem most tényleg vernek éppen"

és nagyon hatásos volt ez a fajta nevelés. soha nem vertek, tehát úgymond nem szoktam hozzá (bár nemtudom mennyire lehet ezt a szörnyűséget megszokni), és ezért nagy súlya volt annak az egy verésnek. nem is mentem ki többet az udvarból, megtanultam a leckét.

Nálam lelkiterros megy kb 12 éve, nevelő apám van és ezt érezteti,de rendesen hallgattom,hogy takardojak onnan, keressem meg az apámat és majd ő eltart.............

A legszebb,hogy soha életemben nem is láttam, kép sincs róla ,egyszerúen semmi.........

Testileg kaptam egy-két pofont, meg egyszer megrángatott,de közöltem vele 8 évesen,hogy megyek a rendőrségre, utána testileg nem nyúlt hozzám, de a lelki az megy, mindig kapok valamiért, de főleg,azért ,mert nem vagyok a lánya, utána meg jön a dumával,hogy miért nem tudom elfogadni apámként......

19L