Hogy mondjam el a páromnak, hogy terhes vagyok?

Erről mindenképp kettőtöknek kell dönteni. Ha ő nem szeretné, vagy úgy reagál, ami nem épp megfelelő (elhord minddennek, erősen Téged okol, a tönkre vágott életéről beszél...) ne tarsd meg. Nem szép dolog elvetetni, de igen, fiatal vagy még, egy életre szól, és egyedül vállalni nehéz. Aztán jön a többi... Apa nélkül nő fel. Lehet, hogy így szokná meg, de szerintem ez nem természetes. Ezért van ennyi gyermekét egyedül nevelő anya, mert ha nem szeretnének gyereket, akkor sem védekeznek, vagy ha megtörténik a baj, saját akaratból megtartják. Ha a párod még sem szeretné, és megtartod, az már a Te felelősséged. Gondold át mindenképp.

De a legjobb az lenne, ha a párod örülne neki. Viszont mint írtad nem éltetek együtt, friss a kapcsolat... és ha ez nem működik, akkor megint oda lyukadunk ki, hogy egyedül maradsz.

Az abortuszról meg annyit, hogy a mai világba lehetett volna védekezni, de az hogy nem lehet gyereked utána, már nagyon minimális. 1000/1. És most lehet jönni azzal, hogy mivan ha az az egy én vagyok... stb. De mindennek van kockázata. A szülő asztalon is ott maradhat az ember és hagy ne soroljam.

Én elvetetném. Fiatalság, felelőtlenség, nem kell hogy egy életen át ez miatt szenvedj, mert épp annyira nehéz a gyerekednek nem mindent megadni, mint elvetetni.

Én 5 hónap után lettem terhes,szülinapi ajándék volt nekem:)

Párom úgy örült neki,hogy majdnem elsírta magát

22 éves voltam akkor,párom 27,most 16 hónapos a pici lányom.

Mond meg neki!Elsö reakciója nem biztos,hogy pozitív lesz.

Adj neki pár napot,hogy törje a fejét rajta.

Az En gyermekem Veled egyidos es okt-ben lesz 2 eves a kislanya!

O is meglepodott eleinte, de ma nagyon boldogok. A parod ahogyan elfogadta azt, hogy Veled el es egyutt "alusztok",

akkor ezt is elkell fogadnia!

Nem csak a gyerek élete...

Barátnőm 18 évesen szült, két hónapja volt együtt a barátjával. 9 hónapos a kisfia, és a lány egy lelki roncs. Szereti a gyerekét, de azon rimánkodik mindenkinek, hogy bár halasztotta volna későbbre. A pasival is megromlott a kapcsolata, sde nem hagyja el, mert egyedül nem tudná eltartani a babát. Az élete oda, nem tud mit kezdeni, akkora felelősség van a vállán... És igenis sajnálom. Mert a párja akarta a gyereket, ő meg nem. És ez lett belőle...Gondolkodjatok már emberek! Csak azért, mert egyesek az abortusz ellen vannak, attól nem kell megszülni egy gyereket felelőtlenül. Más kérdéseknél meg azon vagytok meglepődve, hogy miért van ennyi elvált nő gyerekkel... HÁT PONT EZÉRT!

Annak aki meg azt üzeni, hogy akik lehetőségbe veszik az abortuszt mert nem FELELŐTLENEK és el kellett volna őket vetetni, annak azt üzenem: Engem azért szült meg anyám, mert megtehette. Volt pénzük, akartak gyereket, férj és feleség voltak!

On: Én azt tanáxcsolom nyíltan ülj le a pároddal és beszéljétek meg, ha adsottak a körülmények, és szeretnétek szülőkké vállni nyugodtan tartsátok meg, de ha nem, ne azért ne vetesd el, mert ez valakinek nem tetszik. A ti életetek függ ettől a döntéstől, nem másé. Monitoron keresztül könnyű tanácsokkal dobálozni, de mikor beteg a baby és gyógyszerre nincs pénz, kiváncsi lennék hányan adnának itt kölcsön vagy segitenének bárkinek is...