Hogy mondjam el a páromnak, hogy terhes vagyok?

Mondd el (pl.úgy, hogy "valamit meg kell beszélnünk, baj van, üljünk le, stb. Kiderült, hogy terhes vagyok.") és beszéljétek meg, mi legyen. A felelősség közös, mivel ketten szexeltetek védekezés nélkül. (Bár jó lenne tudni, ki miatt nem volt védekezés?) A végső döntés a Tied. A Tied, mivel mivel a magzat a te testedben van, Te szülöd meg, vagy fekszel a műtőasztalra - de joga van elmondani, ő mit szeretne,tehát a tudta nélkül ne menj abortuszra, illetve ne titkold a terhességet addig, hogy már ne lehessen másképp dönteni.

A gyereket ketten hoztátok össze, és valaki itt felelőtlen volt. Leginkább mindketten. Védekezés övszerrel vagy tablettával gondolom,nem történt, és lehet, nem is beszéltetek erről. Ez a XXI. század, vannak remek fogamzásgátlási módszerek, de csak akkor, ha HASZNÁLJÁK őket az emberek!!!

Miért félsz, hogy "hibáztatna"? Mert nem húzott óvszert/nem beszélte meg Veled,hogy szedsz-e tablettát, Neked meg normálisan működik a szervezeted?

Máshogy nem nagyon tudod, mint úgy, terhes vagyok.

Egyébként valaki javasolta, hogy ne szólj csak vetesd el. Hát utána 6 hétig nem lehet szexelni, szóval, ha együtt maradtok úgy is meg kell neki mondani mi van. Mondd meg terhes vagy és ennyi. Mindegy milyen cukormázasan tálalod ugyanolyan szar lenyelni.

Megmondod és kész, felesleges kertelni. Nem tudom hányadik hétnél tartasz, de ha abortusz mellett döntesz, akkor számolj azzal is, hogy a mai egészségügyben ingyen nem biztos, hogy hiba nélkül ezt elvégzik. Később még akarhatsz gyereket, csak esetleg majd nem lesz.

Én nem bírnám elvetetni, de én már benne vagyok a korban. Az is igaz, hogy 23 évesen én még tanultam, de nagyon, akkor minden bizonnyal elvetettem volna, bár az akkori partneremet nem is szerettem igazán, a gyerekét sem hiszem, hogy meg tudtam volna szeretni és fel tudtam volna nevelni egyedül.

A döntésed persze az anyagi háttered is befolyásolja majd, de ezt csak te tudod.Ha van szülői segítséged, akkor akár meg is tarthatod.

Nem vagyok abortuszpárti. De nincs olyan védekezés,ami 100 %-ig biztonságos. Könnyű úgy tanácsot adni,ha nem kell felelősséget vállania a tanácsot adónak.

Mondd el a párodnak és beszéljétek meg a dolgot együtt és együtt döntsetek.

Nem vagy már annyira fiatal (gondolom a párod sem fiatalabb,mint te),a gyerekvállaláshoz. Csak ma divat 30 év felett szülni.

Eltudjátok tartani a babát? Van annyi jövedelmetek? Ha nincs,akkor felelőtlenség a nyomorba megszülni!

Ha a párod nem akar apa lenni,te mégis megszülöd,akkor apátlanná teszed a gyerekedet. Igaz,hogy ketten voltatok a fogantatásnál,de nemcsak neked kell dönteni,hanem közösen. Egyedülálló anyaként nagyon nehéz lesz felnevelned. Akkor is,ha sokan ezzel nem sokat törődnek. Amolyan majd csak lesz valahogy alapon.

Megszülöd és örökbe adod. Egész életedben arra gondolsz,hogy van valahol egy gyerek,aki a húsod-véred,de te nem tudhatsz semmit róla. Ha felnő,esetleg megkeres és megkérdezi: minek szültél,ha nem kellettem neked? Ez sokkal nagyobb trauma lesz neked,mint egy abortusz!

Gondoljátok végig:

1/ Elveteted és néha eszedbe jut,hogy milyen lett volna,ha megszülöd?

2./ Megszülöd, a kezedben tartod,utána számodra teljesen idegen emberek gondjaira bízod! Tudod milyen,de nem tudod,hogy milyenné fejlődik,milyen élete van stb.?

3./ Megszülöd,és megpróbálod egyeül (vagy a pároddal) felnevelni,de ehhez nincsenek meg az anyagi feltételek. A baba rossz körülmények között nő fel. Emiatt állandó lelkifurdalásod lesz.

4./ Nagyon ritkán ugyan,de előfordul,hogy az abortusz után nem lesz többé gyereked.

Nem a tanácsadóknak kell dönteni,nem neked egyedül,hanem kettőtöknek! Tiétek a felelősség.