Aki kiment külföldre dolgozni, nem hiányoznak a szülők, testvérek?

10

Ha úgy beilleszkedtél, hogy ott ugyanolyan vagy jobb barátaid vannak, esetleg külföldi a párod is, akkor persze, hogy jobb ott neked, a pénzről nem is beszélve.

De sok embernek nem elég az évi 2 alkalom a magyar családjára, a magyar barátaira, a magyar ünnepekre stb.

Igen, jó volt, hogy a megélhetésem mellett, még mindig volt havi 4-500 ezrem amit akármilyen faxságra elkölthettem volna (de persze okosan nem tettem), voltak új jó ismerőseim is, beszéltem és beszélem is a nyelvet, jó munkám volt, de…

Van egy olyan érzés, ami nekem nagyon hiányzott, és amiből nem volt elég évi 2-3 alkalom.

Én ezért jöttem haza. Mert ha ide jövök akkor haza jövök.

De persze megértek mindenkit aki kinn marad is. Ha oda van nagyobb kötődés, akkor hülyeség Mo.-ra vissza jönni. :)

ja 10-es vagyok, még amúgy annyit hozzátennék, hogy nekem meg pont az a problémám, hogy amikorra le van foglalva az évi egyszeri hazaút, pont mindig van az itteni barátaimnál valami program, tehát én meg pont Magyarország miatt maradok le szülinapokról, egyéb összejövetelekről.

De nekem is volt otthon sok változás (meghaltak, elköltöztek néhányan) ami miatt otthon már úgysem a régi minden.

Szomorú ezt olvasni, hogy van aki örökre kint marad egy külföldi országban!

30 éves leszek idén. Néhány éve nekem is volt olyan álmom, hogy olyan helyen élnék, ahol nincs tél és állandóan süt a nap!

Ám, nem bírtam volna tovább 1 - 2 hónapnál, mert ide kötnek a barátaim, a családom! Akkor még bőven élt az én szeretett nagymamám, akivel éltem és akit nagyon szerettem! Őt sem tudtam volna itthagyni!

Megértem azt, akit hajt a kalandvágy és neki túl unalmas egy országban leélni az életét vagy akit az anyagiak hajtanak!

Szeretek itt élni és sosem akarnék más országban élni!

Néha hiányoznak, de mi pl. Magyarországon sem találkoztunk túl gyakran. Én Budapesten éltem, szüleim egy vidéki faluban, 3-4 havonta találkoztunk egy napra mindig, szóval azért nem voltak túl nagy összejárások.

Mivel távmunkában vagyok, bármikor hazamehetek bármennyi időre, de annyira nem szeretek Magyarországon, hogy csak úgy visszajárkáljak.

Én Hollandiában élek és itt is nagyon jó barátaim lettek, szeretem a munkámat, anyagi biztonságban élek, jó az egészségügy, szép az ország bárhová megyek, akár az utolsó kis zsákfaluba is, tiszta minden, normál lelkiállapotú mindenki, szóval köszönöm szépen, jól vagyok én itt.

13-asnak meg üzenem, hogy nem az a szomorú, hogy valaki más országban találja meg a boldogságot, hanem az a nyomorúság a szomorú, ami Magyarországon megy.

De néha.

Akkor hazamegyek és két órán belül úgy felcs.sznek az okoskodásukkal, hogy minimum 7-8 hónapig biztosan nem akarom őket látni. :D

És már 6 éve ez a szitu, de nekem így megfelel - miattuk költöztem el jó messzire.