Folyamat rám akarják bízni a gyereket, de én nem szeretném? Mit mondjak?
Apukám oldaláról két nagynéném van, mind a ketten családosak már.
"A"-nak van két nagyon édes lánya, 5 évesek. Szőke kékszemű kislányok, akik tipikus "csajos csajok", múltkor pl. a Mac-ben nézegettem velük sminkcuccokat 20 percig és egy hangjuk nem volt, ők is kaptak rúzst stb. Velük sokat vagyok, de igazából születésük óta. Mióta nagyobbak, azóta van, hogy nálunk alszanak, vagy elhozom őket egy hétvégére Pestre magamhoz, most nyáron megyünk a barátommal velük nyaralni is négyesben, szüleik nélkül. Nincs velük gond szinte soha, ha meg van valami hiszti, annak is hamar vége szokott lenni (általában).
"B"-nek is van egy lánya, ő 9 éves. A két kislánnyal együtt nincs annyi baj, mint vele egyedül. Nagyon hisztis, kb. zokogni kezd azért, mert az angolházinál egy szó nem jut az eszébe. Nem tud viselkedni, mindenhol provokálja magát, okoskodik, rossz. Úgy, hogy ezzel másokat is zavar. Ráadásul elég csúnyácska is. Tudom, erről nem tehet és senkit nem szabad emiatt piszkálni, nem is teszem. De brutálisan kancsal az egyik szemére, a fülei elállnak, ezt ki is hangsúlyozza az anyja azzal, hogy a haja folyton rövidre van vágva, mellé a ruhatára is borzalom. Őt inkább kerülöm családi alkalmakkor is, de "nyomul". Hogy ő mikor jöhet el hozzám Pestre, nálunk akar aludni, vagy ha az ikrekkel játszom valamit, odajön és erősködik, hogy ő is játszani akar, aztán a vége vagy az, hogy tönkreteszi az egészet, vagy ha veszít pl. memóriakártyában, unoban, elkezd üvölteni, dobálni. Szóval se belsőre, se külsőre nem túl szép...
Mindig, ha családi ebéd van, ott vannak ők is. Olyankor jön a hiszti, hogy el akar jönni hozzánk, meg karácsonykor is az anyja elkezdett velem veszekedni, hogy mi az, hogy én a két kicsivel elmentem játszóterezni, a lányát meg otthon hagytuk és nem is szóltunk neki. Meg az anyja nem úgy rendezi le ezeket, hogy megmondja a gyereknek, hogy nem és kész, hanem hogy hát kérdezze meg tőlem a lány, hogy mikor jöhet el, vagy mondjak egy olyan időpontot, ami biztosan jó lesz. És tök ciki az egész, mert én nem akarok rá vigyázni, vele lenni. Ezt meg így mégse mondhatom meg.
"A saját szülei nem akarnak megjelenni vele, de ez ne zavarjon már senkit."
Igen, ez a legjobb:D Mondjuk nem csodálom. Étteremben, utcán stb. mindig látni, hogy az ilyenek szülei legszívesebben elbújnának, persze az nem jut el az aluliskolázott agyukig, hogy kéne a gyerekkel normálisan foglalkozni és akkor talán vállalható lenne. Mondjuk 9 évesen ez már ultragáz, más már akkor kellemes társaság, nem ilyen kis sz.rkupac.
Nem felszínes, nem arrogáns, és nem érzéketlen a kérdező. Pusztán reálisan látja a dolgokat.
A másik kislánnyal nem " főleg az a baj hogy mert csúnya", ahogy pl. #68 írta. A külsőségeket akkor látod ennyire negatívan, amikor az ember személyisége irritál. Nem kell homokba dugni a fejeteket, ez így van felnőtt embereknél is, a munkahelyen. Ha van egy ügyintéző a másik emeletről, akit nem bírsz, akkor úgy fogsz rá hivatkozni, hogy "az a lófejű a másodikról", vagy ha van egy nagyon rossz természetű anyuka a játszótéren, akkor lehet, hogy először pont úgy, nyitottan közelítettél hozzá, mint az összes többihez, de miután a személyisége idegesítő, már nem ő lesz "Éva", hanem ő lesz "az a hlye pcsa".
Ha a kislány egy kedves, jól nevelt gyerek lenne, a kutyát nem érdekjelné, hogy eláll a füle. A legjobb barátok is lehetnének, imádhatna vele lenni a kérdező, és tudjátok, mit? Nem is látná csúnyának! Még ugyanezzel a külsővel sem. Tegyétek már a szívetekre a kezeteket: mindegyikőtöknek a férje egy adonisz? Hát kétlem. Valószínűbb, hogy elhízott, kopaszodó is akad köztük bőven, akire más rá se nézne. De beleszerettetek, mert kedves volt, bókolt, vicces volt. A személyiségbe szeretünk bele - jobb esetben.
Szóval a kérdező nem rossz ember, ezt bebizonyítja. Aki meg folyamatosan "kamukérdésezik", az nem unja még? Itt vagyok ezen az oldalon vagy 15 éve, de mindig van egy ilyen főokos. Ember, te hol élsz? Mi a kamu? Van neked életed? Ez egy kb semmi szituáció, miért kéne ilyesmit kitalálni? Szerintem neked nincs életed. Az élet ennél 10000000x különb dolgokat produkál. Attól, hogy neked nincs egy szép meg egy csúnya rokonod, már másnak sem lehet? Úgy közelíted meg az egész életet, hogy amit te nem láttál, az nincs is, nem is létezhet. Hihetetlen, mennyire ostoba emberek vannak.
Ha a dolog már eldöntött, mégpedig hogy nem akarsz és nem is fogsz rá vigyázni, akkor gondolom a szülőkkel sem felhőtlen a viszony. Biztosan sejtik ők a dolgot, de ha mégis megkérdeznék egyszer az okot, én valami ilyesmit mondanék: "ti magatok is beismeritek, hogy nem bírtok vele, és nem indultok el vele sehova, akkor tőlem miért várjátok el? Azért vigyel el magamhoz pár napra, hogy addig ti kipihenjétek a saját gyereketeket, és engem kergessen az őrületbe?" Igen, meg fognak sértődni, DE! Emberek! Mi a cél? Akik folyton azzal jönnek, hogy igenis viselkedjen úgy vele, mint a jólnevelt kislányokkal. Mi van??? MI A CÉL? Hogy sosem tudják meg, hogy baj van? Hogy sose lépjenek? Hogy sose vigyék el azt a gyereket egy pszichológushoz? Ti is azt írjátok, valószínű ráférne. Na most ha 9 év alatt nem tették meg, pedig ők is a hajukat tépik tőle, akkor szerintetek ha senki nem szól rájuk, mindenki eltűr mindent, akkor mi fogja motiválni őket, hogy változtassanak? Ha mindig úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, akkor mitől várunk változást???
Ezt nyugodtan alkalmazhatja mindenki a saját életére is. Munkahelyre, párkapcsolatra, gyereknevelésre. Ha nem szólsz, hogy valami nem jó, ha nem lépsz, ha nem teszel semmit, akkor miért várod el, hogy bármi megváltozzon? Mindenki mindent tesz ugyanúgy a következő 20 évben is, mert azt hiszik, hogy neked jó ez így. Te meg nem mersz jelezni, mert jajistenem, mit fognak akkor szólni? Hát akkor tűrjétek örökké. Így lesznek besavanyodott, megkeseredett emberek sokan már a 30-as éveikre. Nem vagyunk kötelesek mindent szó nélkül tűrni. Olyat meg főleg nem, ami a saját jó kedvünket tönkreteszi. Aki szerint igen, az éljen így. Helyezze a saját érzései elé az empátiát, vigye el a rossz rokont egy hétre magához, amortizálja le magát, de ne mondja meg másnak, hogy ha nem így él, akkor szr ember. Nem az!
"Mert 5-6 kerdesre se reagált, h mi lesz hacneki ronda gyereke, vagy fogyatekos születik"
Nem keresgélem, hanyas válasz, mert sokan írták.
Hogy mi lesz? Hát annyi, hogy nem másoktól várja el, hogy megneveljék! Nem kéri számon, ha az ő gyerekét más nem viszi el a játszira, más gyerekét meg igen! Mert rájön, hogy nem mással van a gond, hnem saját magával. Hát ez lesz. És onnantól, hogy megneveli, már az a gyerek is egy cuki gyerek lesz. Attól függetlenül, hogy nem a legszebb. A természete elsődleges.
Viszont megnevelni nem most fogja 2 hét alatt, ha már 9 évig nem nevelte, csak tartotta. Mostmár nem lesz könnyű. Nem mindenki való szülőnek, de ezt nem máson kell leverni.
Nem külseje miatt utálják ki, ezt te is tudod. Csak szerencsétlen módon írt a külsejhjéről is, és mindenáron ebbe akartok belekapaszkodni. Lehetne akármilyen csúnya, ha megnevelték volna, akkor őt is ugyanúgy szeretné, és vinné magával mindenhova.
Ha úgy lenne, ahogy írjátok, akkor a csúnya embereknek nem lennének barátaik sem az iskolában, sem felnőttkorukban, mert senki sem szólna hozzájuk. Nem lennének egészséges lelkű felnőttek, és párt sem találnának soha. Azért ezt nagyon kisarkítjátok, lássuk be. Nagyon sok csúnya ember van, mégis életre szóló barátságokat kötnek, mégis beléjük szeret valaki.
Viszont hiába szép valaki, ha elviselhetetne, senki nem fog megmaradni mellette. Sem barát, sem társ.
87, kár hogy úgy okoskodsz itt, hogy el sem olvastad a kérdező összes hozzászólását.
Mellesleg a csúnya emberektől azért nem fordul el mindenki, mert hála az égnek vannak olyan emberek is bőven, akik nem olyan sekélyesek és unintelligensek mint a kérdező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!