Folyamat rám akarják bízni a gyereket, de én nem szeretném? Mit mondjak?

Szegény kislány....

Igazából lehet még a nevelés hiányán túl az is, hogy valamilyen idegrendszeri problémája/betegsége van, amihez pl egy pszichiáter/pszichológzs kellene... pl. Asperger szindróma vagy ilyesmi..

Valószínűleg súlyos önértékelési problémái is vannak... ami az elmondottak alapján érthető is. Mert a kislány biztos nem hülye és nem is vak, érzi, hogy ő "más", de éreztetik is ezt vele..

De akármiért is ilyen, nem tehet róla, te meg itt alázod, ahelyett, hogy megpróbálnád őt segíteni. Nem túl családcentrikus hozzáállás a részedről, hogy csak a szép és könnyen kezelhető gyerekekkel akarsz törődni a családból. Belegondoltál már abba, hogy a lánynak ez hogy esik, hogy a kicsikkel sokkal több időt töltesz, mint vele, és hogy őt érezhetően kerülöd?

Mi lesz, ha neked lesz ilyen gyereked?

Esetleg vehetnél neki szép ruhákat, vagy játékból kisminkelheted őt is, és a versenyzős/szerencsén alapuló játékokat meg kerüld akkor, ha ő ezt nem bírja - vagy hagyd, hogy nyerjen, és te, aki "vesztett", mutass példát neki, és legyen kihangsúlyozva, hogy nem baj, ha valaki veszít, úgyhogy nem kell sírni. Vagy ha dührohamai vannak, akkor meg kell tanítani neki, hogy nem kell haragudni, még magára sem, amiért vmi nem sikerült, másrészt, ha azt akarja, hogy mások kedveljék őt, akkor már csak azért se csapkodjon, hisz' nyilván ő sem szereti, ha valaki csapkod mellette..

Legyenek olyan dolgaid neked is, amiket "nem tudsz", "nem jutnak eszedbe", és mondd, hogy "látod, velem is előfordul, mint mindenkivel, nem csak veled, nincs ebben semmi rossz"

Lehet, hogy a szülei folyton szidják, leszólják, hogy milyen hülye, rossz, béna, csúnya stb, de nem nevelik. (Pl az én nővéremék is ilyenek sajnos) A kislány meg csak ezekkel a negatív dolgokkal szembesül.

Dicsérd meg, ha ügyes volt akármiben is, lehet, hogy kezelhetőbbé válna - sőt biztos, ha érzi, hogy elfogadják, szeretik, értékelik.

Oké, nem a te dolgod lenne, vannak szülei... stb de akkor is a rokonod, és ennyit, amikor veled van, igazán megtehetnél érte, hogy legalabb olyankor jól érezze magát.

A szeretettel sok probléma kezelhető <3

Előbb-utóbb az ötévesek is lesznek 9-10 évesek és lehet hogy hasonló hisztit fognak levágni, mert az ilyesmi változhat a gyerekeknél.

Engem meg egyesek azért nem vittek gyerekkoromban sehova (azt hiszem), mert fogyatékossággal élő vagyok és biztosan zavarta őket, hogy megbámulnak engem és velem együtt "ők is középpontba kerülnek".

Érzi hogy ki van közösítve és fáj neki. Hasonlót gyerekkorban én is átéltem.

Lehet hogy súlyos megfelelési kényszert neveltek bele vagy nem tudom, de lehet hogy az ötévesek is pár év múlva hisztigéppé válnak. Sose tudhatod.

Előbb-utóbb majd "fájdalmasan belenyugszik" a kilencéves is, hogy "ő nem mehet".

A kérdező azt írja: nem kell beállítani engem rossznak.

Hogyan jön ahhoz, hogy meghatározza, ki mit gondoljon róla?

Illett volna úgy írni: bánt, hogy engem állítasz be rossznak.

Kicsit több szerénységet, ha már kiírtad ide a problémádat. El kell viselni a téged esetleg hibáztató véleményeket is. És semmiképpen ne írd elő, hogy ki, mit gondoljon ezzel kapcsolatban.