Folyamat rám akarják bízni a gyereket, de én nem szeretném? Mit mondjak?

Apukám oldaláról két nagynéném van, mind a ketten családosak már.

"A"-nak van két nagyon édes lánya, 5 évesek. Szőke kékszemű kislányok, akik tipikus "csajos csajok", múltkor pl. a Mac-ben nézegettem velük sminkcuccokat 20 percig és egy hangjuk nem volt, ők is kaptak rúzst stb. Velük sokat vagyok, de igazából születésük óta. Mióta nagyobbak, azóta van, hogy nálunk alszanak, vagy elhozom őket egy hétvégére Pestre magamhoz, most nyáron megyünk a barátommal velük nyaralni is négyesben, szüleik nélkül. Nincs velük gond szinte soha, ha meg van valami hiszti, annak is hamar vége szokott lenni (általában).

"B"-nek is van egy lánya, ő 9 éves. A két kislánnyal együtt nincs annyi baj, mint vele egyedül. Nagyon hisztis, kb. zokogni kezd azért, mert az angolházinál egy szó nem jut az eszébe. Nem tud viselkedni, mindenhol provokálja magát, okoskodik, rossz. Úgy, hogy ezzel másokat is zavar. Ráadásul elég csúnyácska is. Tudom, erről nem tehet és senkit nem szabad emiatt piszkálni, nem is teszem. De brutálisan kancsal az egyik szemére, a fülei elállnak, ezt ki is hangsúlyozza az anyja azzal, hogy a haja folyton rövidre van vágva, mellé a ruhatára is borzalom. Őt inkább kerülöm családi alkalmakkor is, de "nyomul". Hogy ő mikor jöhet el hozzám Pestre, nálunk akar aludni, vagy ha az ikrekkel játszom valamit, odajön és erősködik, hogy ő is játszani akar, aztán a vége vagy az, hogy tönkreteszi az egészet, vagy ha veszít pl. memóriakártyában, unoban, elkezd üvölteni, dobálni. Szóval se belsőre, se külsőre nem túl szép...

Mindig, ha családi ebéd van, ott vannak ők is. Olyankor jön a hiszti, hogy el akar jönni hozzánk, meg karácsonykor is az anyja elkezdett velem veszekedni, hogy mi az, hogy én a két kicsivel elmentem játszóterezni, a lányát meg otthon hagytuk és nem is szóltunk neki. Meg az anyja nem úgy rendezi le ezeket, hogy megmondja a gyereknek, hogy nem és kész, hanem hogy hát kérdezze meg tőlem a lány, hogy mikor jöhet el, vagy mondjak egy olyan időpontot, ami biztosan jó lesz. És tök ciki az egész, mert én nem akarok rá vigyázni, vele lenni. Ezt meg így mégse mondhatom meg.