Mit tegyek szerintetek?

3 éve élek a párommal. Szeretem, együtt tervezzük az életünket, de sajnos vannak hullámvölgyek.

Most is épp egy ilyenben vagyunk, egyszerűen nem elég nekem a társasága vagy nem is tudom, mi a gond. Nem értem magam.

De a lényeg: olyan helyen dolgozom, ahol egy fiatal, korombeli főnököm van. Aki nemrég szakított a barátnőjével. Én még egyetemre járok, ezért délután-este tudok csak dolgozni menni. Így sokszor vagyunk benn néhányan vagy akár csak kettesben. Az utóbbi időben mindig arról beszél, hogy rossz neki, hogy nincs barátnője, már én kell, hogy szóljak neki, hogy alapvetően dolgozni vagyunk itt. Meg hát ugye mennék haza a páromhoz.

Soha nem tett egyértelmű kijelentést, de mindig zavarba hoz, és nem tudom az egészet hova tenni. Főleg hogy nekem már akkor nagyon megtetszett, amikor még nem is dolgoztam nála. Néha megfordul a fejemben, hogy ki kellene deríteni, hogy mi a helyzet és ha úgy áll, ahogy sejtem, ott kellene hagyni a párom.

Másrészről viszont mi együtt az elmúlt három év alatt rengeteg mindenen keresztülmentünk, kb mostanában jöttünk anyagilag is "egyenesbe", most lett végre munkája, satöbbi, satöbbi. Szóval most tudnánk igazán élvezni ezt a kapcsolatot, mert eddig csak vállvetve küzdöttünk a megélhetésünkért. És lehet, hogy a főnököm nem is gondolná olyan komolyan a dolgot. Viszont akkor meg a munkám is rámenne erre a lépésre.

De az is lehet, hogy ő lenne a nagyő, csak elég rossz szituációban találkoztunk.

Mit tegyek? Még csak 22 éves vagyok, tudom, hogy fiatal, de az elmúlt években már annyi viszontagságon mentem keresztül (hadd ne részletezzem, családi, megélhetési, stb. gondok), hogy most nem szeretnék kiszúrni magammal.