Anyósom haragszik, mióta nem kell vigyáznia az unokára? Próbáljak békülni vele, vagy hagyjam ennyiben?
A lányunk 6 hónapos korától több munkát vállalok el, csinálok meg, mint mikor megszületett. Akkor is dolgozgattam, de csak alvásidőben, vagy ha a párom, nagyszülők, barátnőim voltak a picivel(elvitték mondjuk sétálni, párom csinálta az esti rutint stb).
Fél évig ezt mindenféle külső segítség nélkül oldottuk meg, de akkor már éreztük mind a ketten, hogy jó lenne valaki fixen. Nem egész napra, nem is minden nap.
Mikor a párom szüleinek is mondtuk valami téma kapcsán, hogy én is többet fogok dolgozni, anyósom első kérdése volt, hogy a babával mi lesz. Mondtuk, hogy amikor tehetjük, valamelyikünk lesz vele, de mondjuk heti 3x3 órát bébiszitterrel lesz. Láttam, hogy ez nem tetszik neki, de akkor semmit nem szólt.
Rá pár napra felhívott, hogy ő sokat gondolkozott ezen, és hogy olyankor lehetne ő vele. Már akkor sem tartottam ezt egy világmegváltó ötletnek, de a férjem mondta, hogy miért ne, gondoltam próbáljuk ki.
Februárig ment is a dolog, 3 hónapig. De anyósom semennyire nem volt együttműködő se felem, se a párommal.
Megkértem valamire, nem úgy csinálta direkt. Nem tartotta be a pici napirendjét, ráadtam reggel valamit, ő azonnal átöltöztette, mert hogy "ekkora babára még rugdalózó való" (amit mi csak alváshoz adunk rá).
Mindenáron főzni akart nekünk, itthon nálunk. Hogy mikor hazaérünk, "meleg étel várjon". Én speciel nem szeretem, ahogy ő főz, ahogyan azt sem, hogy más valaki pakol, főz a mi konyhánkban. Van egy ételszállító cég, akinek a tulajdonosával jóban vagyunk és tudom, hogy ott maximálisan jó minőségű minden, egészséges és finom is. Hétköznap onnan szoktunk ebédet/vacsorát rendelni. Anyósom csak erőlködött, hogy de, ő főzni akar, merthogy a házi az finomabb, mint a "műkaja" (szerinte minden, ami étteremből jön, az csak műkaja lehet). Főzött is, mikor hazaértem, várt a kajaszag, a mosatlan hegyek, a kupi, meg az olajban tocsogó kaja.
Sokkal több kárt csinált, mint amennyit "segített".
Hetekig tűrtem, de február végén mondtuk neki, hogy mi inkább szeretnénk mást, őt sem akarjuk ezzel terhelni még hónapokig (folyamatosan panaszkodott mellé, hogy milyen fáradt).
Na azóta haragszik, ha megyünk hozzájuk, rám se néz, hozzám sem szól. Hozzánk nem jön, mondta apósom hogy azért, mert hogy itt neki úgy kéne viselkednie, mint egy katonatisztnek.
válasza:Kedves utolsó, annyira egyet tudok érteni veled.
Anyósom nálunk is főz. Keres nélkül, és elvárja, hogy el menjünk érte ráadásul. Ha nem, megsértődik.
Borzasztóan főz, olcsó alapanyagokból, zsírosan, azt is rosszul. Abszolút nem a mi izlésünk. Gyakran egy az egyben kiöntjük mert ehetetlen. Ez nem segítség.
Amit pedig fentebb űrt valamelyik okos, hogy adjuk oda a szegényeknek. Na köszi. Ebből is látszik hogy mennyire gyerekes gondolkodású.
Mert hogyan? Menjek ki az utcára és varjam, hogy jön valaki aki éhes?
Csengessek be szegénynek tűnő házakba?
Vagy vigyek be a máltai szeretezsolgalathoz két adag káposztát? Ilyen intézményekbe házi kaja szerintem adományba nem is adható be a közegészségügyi szabályok miatt. És mi lesz az edénnyel?
Ráadásul ez egy kisváros, nincs hajléktalan.
Szóval egyetlen út hogy kiöntöm.
válasza:83
Ó, de sajnálom, hogy nincs kinek adni. :( Én a fővárosban élek, egy jó pár évvel ezelőtt rászoktam, hogy kiteszem a hajléktalanoknak a kaját, mindig elviszik. A husikat meg (sokszor kipiszkálom a húsdarabokat a kajából és nem eszem meg) kiviszem a cicáknak.
válasza: válasza:Nagyon jó hírű magán óvodában dolgozik több ismerősöm.
Jól elő van adva minden a szülőknek.
Sőt még próbálkoznak is az óvodapedagógus jót nyújtani.
Amikor olyan kedvük van...
Ismerek párat a munkán kívülről tudom, h amikor szétfüvezik vagy piálják magukat akkor másnap nyilván az rányomja a bélyegét a gyerekeknek a szolgáltatásra.
Ugyan így amikor valamelyiknek kiújul a depressziója vagy enyhébb fokú mániája. Nyilván ezek nem olyan súlyosak, de biztos rányomja a bélyegét ez is a dolgokra.
Ahogy a maga oviban éppen csak az állami felett keresnek. Legjobb esetben Pesten 250 nettó körül de ez már jó eset. Ezt sose fogják éreztetni a szülőkkel de kb. mindegyikre fújnak, már csak azért, h megtehetik, h oda járjon a gyerekük. Ez is nyilván rányomja a bélyegét a szolgáltatásra.
Ismerősömék azt mondták, h magán szinten sincs jó ovi és suli egész Magyarországon, se a ... se a ... se a ... stb. Pedig ott több vállalkozás van, az Apa nagyon komoly szakember több dologban és az Anya is, nem számít az se ha 1000 euró lenne a havidíj. De pszichológus az anya és jobban észreveszik az apróságokat.
Ezért elköltöznek külföldre egy bizonyos országba , mert ott tényleg nagyon jó az ovi és a suli és hatalmas a választék.
Ehhez képest az nagyon gyenge, h valaki elitebnek gondolja Kelet Európában azt, h magán oviba íratja a gyerekét.
Elég csak abból kiindulni, mennyit keresnek ott a szakemberek.
Vagy abból milyen az óvodapedagógus képzés, már csak milyen oda a felvételi , miért hívják büfé szaknak, az egyik legkönnyebben szaknak stb.
Ráadásul ugyan ott végez az államiban és a magánban dolgozó is csak amelyik tud angolul azt felveszik magánba kb. 50 ezerrel többért.
Felszereltségben sincs nagy különbség, egy két extra szemfényvesztős dolog sakk, kutya stb. de mind olyan amire ovin kívül is van lehetőség, sőt akkor kisebb létszámban így magasabb színvonalon.
Persze valóban lehet mondani, h jobb a magán de amiben jobb azok szerintem nem olyan tényezők amik meghatározzák a gyerek fejlődését.
Ráadásul mennyi olyan van ami óvodatól érettségiig tartó oktatási program? Persze megy a szöveg, h adott magán ált suli adott versenyistáló elit állami gimire alapoz. De ne már, azok a gimik...
Az a legjobb ha a szülőknek van annyi ideje a gyerekre, amennyit az intézményekben tölt naponta, plusz több a hétvégeken.
Hát én férfi vagyok. Hazahoztam a vállakozásom. Ez nem könnyű és profit szempontjából se...
Ráadásul egyszerűbb lenne alkalmazottként dolgoznom.
De így többet tudok lenne a gyerekkel. Dél körül már el tudom hozni és 4ig vele vagyok. Aztán folytatom a munkát és a párom van vele 7.30 körülig, aztán együtt.
Meg első 2 évbe is kb. ennyit én a párom meg végig, kivéve amikor tanult vagy pihent vagy kikapcsolódott.
Vagy ezt nyújtom vagy annyi pénzt, h magán intézmény és veszek neki pár 250grammos arany táblát, meg 10-20 bitcoint meg stb. De akkor napi 5-6 és hétvégén bármennyi óra helyett napi 1 óra fáradtan max jutna, viszont nagyobb respectem volna mindenhol az biztos, már csak a jobb kocsi, meg nagyon presztízsű magán fejlesztők miatt.
A legjobb az volna, h ugyan ennyi idő, de még mellé 10x ennyi pénz és akkor... sajnos ez egyenlőre nem valószínű.
De mindenkinek másképpen van. Így is lehet boldog ember a gyerekből meg úgy is.
Ha mindenki egyformán csinálná az nagyon furcsa volna.
válasza:Kisgyereknek otthon a helye az anyja mellett nem bolcsibe..
Magan genyo.. aki ki birja fizetni az francnak megy dolgozni? Jo ha nyomorognak akkor persze menjen de az nem maganba fogja adni a gyereket
válasza: válasza: válasza:Kérdező ezek az emberek akik itt kommentelnek, ugyan úgy ott vannak a magánban is mint szülők. Ott vannak a szülői értekezleteken. Nevelik, formálják a gyerekeiket, akikkel a te gyereked lesz fél napokat.
Láttam már pár magán ovis FB csoportot, ugyan úgy ott van a proli háztartásbeli anyuka, a csaló kis/középvállalkozó apuka, az újgazdag gyerek szülinapján drogozó bipoláris anyuka és mindenki a magyar szocializációból, sőt az ott dolgozók is ebből a kultúrából, közegből (sőt ott egy alsó jövedelmi osztály van, akinek meg kell felelni a felette álló osztály - szülők - igényeinek és ez tudjuk mit vált ki a magyarokból a végtelen irigységen kívül).
Ezért aki tényleg elit, pro, tudatos szülő az külföldre költözik a családjával pl. Kanadába.
Most ez, h magán, nem magán magyarban ez olyan, h vállig vagy a sz@rban vagy állig.
Kivéve ha annyi időt tud anya és apa egyaránt a gyerekével tölteni, ami kompenzálja ezt, tehát többet, mint amennyit az intézményekben tölt.
válasza:Oké, 88, én nem járhattam magánintézményekbe, mert akkoriban anyáméknak nem tellett rá. Volt mindenféle ételérzékenységem, amiről már akkoriban tudtak, de szartak bele, és még ha az akarat meg is lett volna, a lehetőség nem volt meg rá, hogy nekem másfajta ételt biztosítsanak. Anyám küldte be az ételt nekem külön, nem egyszer felejtették el azt odaadni, aztán utána napokig hiányoztam, mert kifostam az életemet is, meg felhólyagosodott a nyelvem.
Amikor meg megitatták velem a kakaót, és wc-re kellett mennem, nem engedtek, mert hogy alvásidőben nem járkálunk ki, akkor meg össezefostam az ágyat és megszégyenítettek mindenki előtt.
Húgom magánoviba jár, érdekes, volt neki külön menü, akkor ment el mosdóba, amikor akart, sosem szégyenítették meg, imádott oviba járni és még angolul is tanult.
Nem tudom, lehet itt fikázni a magánintézményeket, de a saját tapasztalatomból kiindulva, lehet megéri azt a pluszt rááldozni, ha cserébe nem traumákkal balag a gyerek és nem veszélyeztetik az egészségét.
válasza:Az már jó rég lehetett. Régen a pofon is eszköz volt az iskolában és oviban.
Ha jelenleg ilyet csinálna egy dolgozó az oviban a gyerekkel akkor börtönbe zárnák. Eljárás indulna az ovi, az igazgató és a pedagógus ellen. Minimum a diplomát elvennék és felfüggesztett kapna.
Gyermek veszélyeztetése miatt, munkahelyi mulasztás miatt, szabadság és emberi méltóság jogának megsértése miatt.
Akár állami, akár magán oviban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!