Anyósom haragszik, mióta nem kell vigyáznia az unokára? Próbáljak békülni vele, vagy hagyjam ennyiben?
A lányunk 6 hónapos korától több munkát vállalok el, csinálok meg, mint mikor megszületett. Akkor is dolgozgattam, de csak alvásidőben, vagy ha a párom, nagyszülők, barátnőim voltak a picivel(elvitték mondjuk sétálni, párom csinálta az esti rutint stb).
Fél évig ezt mindenféle külső segítség nélkül oldottuk meg, de akkor már éreztük mind a ketten, hogy jó lenne valaki fixen. Nem egész napra, nem is minden nap.
Mikor a párom szüleinek is mondtuk valami téma kapcsán, hogy én is többet fogok dolgozni, anyósom első kérdése volt, hogy a babával mi lesz. Mondtuk, hogy amikor tehetjük, valamelyikünk lesz vele, de mondjuk heti 3x3 órát bébiszitterrel lesz. Láttam, hogy ez nem tetszik neki, de akkor semmit nem szólt.
Rá pár napra felhívott, hogy ő sokat gondolkozott ezen, és hogy olyankor lehetne ő vele. Már akkor sem tartottam ezt egy világmegváltó ötletnek, de a férjem mondta, hogy miért ne, gondoltam próbáljuk ki.
Februárig ment is a dolog, 3 hónapig. De anyósom semennyire nem volt együttműködő se felem, se a párommal.
Megkértem valamire, nem úgy csinálta direkt. Nem tartotta be a pici napirendjét, ráadtam reggel valamit, ő azonnal átöltöztette, mert hogy "ekkora babára még rugdalózó való" (amit mi csak alváshoz adunk rá).
Mindenáron főzni akart nekünk, itthon nálunk. Hogy mikor hazaérünk, "meleg étel várjon". Én speciel nem szeretem, ahogy ő főz, ahogyan azt sem, hogy más valaki pakol, főz a mi konyhánkban. Van egy ételszállító cég, akinek a tulajdonosával jóban vagyunk és tudom, hogy ott maximálisan jó minőségű minden, egészséges és finom is. Hétköznap onnan szoktunk ebédet/vacsorát rendelni. Anyósom csak erőlködött, hogy de, ő főzni akar, merthogy a házi az finomabb, mint a "műkaja" (szerinte minden, ami étteremből jön, az csak műkaja lehet). Főzött is, mikor hazaértem, várt a kajaszag, a mosatlan hegyek, a kupi, meg az olajban tocsogó kaja.
Sokkal több kárt csinált, mint amennyit "segített".
Hetekig tűrtem, de február végén mondtuk neki, hogy mi inkább szeretnénk mást, őt sem akarjuk ezzel terhelni még hónapokig (folyamatosan panaszkodott mellé, hogy milyen fáradt).
Na azóta haragszik, ha megyünk hozzájuk, rám se néz, hozzám sem szól. Hozzánk nem jön, mondta apósom hogy azért, mert hogy itt neki úgy kéne viselkednie, mint egy katonatisztnek.
És látod, ez az. Olyna dolgok, ami ma már nem is luxus. Mosogatógép. Nekem ne mondja senki. Kb 130 ezer Ft. A miénk annyi volt. Onnantól ha megvan, olcsóbb mint a kézi.
És még ezt is irigylik!!!
Itt tart a magára társadalom.
Hagyd ennyiben, ne próbálj meg békülni.
Te egy egoista vagy az anyósod pedig egy segítőkész ember, aki nem szolga, hogy a te utasításaidat mindenben kövesse.
Hívj bébiszittert, annak játszhatod az agyadat.
Az anyóst pedig kerüld el,hagyd békén, nem érdemli meg, hogy mégegyszer végigtaposs rajta.
Igen, mi vagyunk mind a 40 felhasználó, aki lepontozta az agymenésedet... :D
Nem, mi nem dolgozunk. Ülünk és vigyázunk a gyerekre mostantól 24/7. Rá sem nézhet senki más! Ez az elvárt viselkedés a szülőktől, nem?! Vagyis hát eddig az bökte a csőrödet és vitte fel az agyvizedet, hogy mi az, hogy a lányunk mással van.
#74
"az anyósod pedig egy segítőkész ember, aki nem szolga, hogy a te utasításaidat mindenben kövesse"
A segítség szolgálat, a másik igényeinek szolgálata. Ha nem az, hanem a saját ötletek tiltakozás ellenére való áterőltetése, akkor nem segítség.
Nem tudom már hogy itt olvastam, vagy valahol hallottam, de volt egy sztori, hogy egy egyedül élő, alacsony nő a lakásfelújítás során arra kérte a kivitelezőt, hogy a szabványosnál alacsonyabbra tegye már fel a fürdőszobai tükröt. A kivitelező hümmögött kicsit, hogy az úgy szerinte nem jó, és felrakta a szabványos magasságra. A nő pedig a fogát szívva cseréltethette a szétfúrt csempét és kereshetett mást, aki oda rakja a rohadt tükröt ahová kérte, ugyanis így nem látta magát benne, mert nem érte fel.
Ilyen a te "segítséged", kész kicseszés.
Gondolom te vagy az összes olyan válasz írója, ami a kérdezőt válogatottan ekézi, az anyós keményfejűségét ajnározza. Nekünk is kajával "segít" anyósom, pedig nem szorulunk rá, meg is mondtam neki hogy nem kell, kedvesen leszarja. Ráadásul egy hadseregre való, ráadásul zsíros, ráadásul nem szeretem. A férjem egy keveset elnyammog belőle, a többit kidobjuk, igen. Pedig egy 200-at kereső közmunkás (helyesen köztisztviselő) vagyok, autóm sincs, a mosogatógép meg nem férne el a kis lakásunk lyukméretű konyhájában. De bakker, nem fogok a kéretlen moslékával munka után elindulni rászorulókat felkutatni, aztán új kört tenni a kiürült ételhordókért, ne csináljon már nekem programot se, van mit csinálnom, köszönöm, nem hiányzik a plusz műszak. Nem segítség a főzése, hiába akarná annak nevezni, ténylegesen nem felel meg a definíciónak. Az olyasmi, amit nem akartál és gondot okoz neked, a teher és a probléma definíciójának felel meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!