Ha egy gyerek nem szereti a családját, az minden esetben a szülők hibája?
A "gyerek" 25 éves. A lányom.
Azt mondja, hogy nem utálja a családot, szimplán semmit nem jelent neki és tökéletesen meglenne nélkülük is. Engem és a szüleimet nagyon szeret, de a férjemet ki nem állhatja, ha itthon van, levegőnek nézi. Azt mondja, hogy egy bipoláris, nárcisztikus férfihoz mentem hozzá és ő nem fogja magát tönkretenni az én rossz választásom miatt, őt hagyja békén.
Testvéremhez is ugyanígy áll, mert hogy miért jópofizzon ő egy olyan emberrel, aki 50 évesen sehol nem tart és a szülei kanapéján csövezik, nem dolgozik.
Az apjával, azzal a családrésszel egyáltalán nem beszél. Mert hogy mit "iskolázatlan proli", ő azért nem megy le a nagyszüleihez, hogy azt lássa, ahogy a nagynénje ordít a két neveletlen gyerekével, vagy hogy azt figyelje, hogy méregeti az apja új felesége és töri azon a fején, hogy milyen pletykát terjesszen róla, vagy rólam. Az apját meg úgy jellemzi, hogy egy "ruppótlan szerencsétlen, aki rossz apa, rossz férj, rossz ember", és ő egy ilyen férfit inkább letagadna.
Igaz, hogy van 4-5 nagyon jó barátnője, de más emberekről sincs jó véleménye. Ha valakiből nem származik előnye, vagy nem érzi vele jól magát, akkor egyszerűen levegőnek nézi, tudomást sem vesz róla.
Volt eddig egy párkapcsolata, de olyan téren is nagyon nagyok az elvárásai szerintem.
Édesanyám szerint ez miattam alakult így, pedig én gyerekként is nagyon szerettem a lányomat, ahogy most is. Nem tartom magam rossz anyának, soha nem is tartottam. Mindig kimutattam az érzéseimet felé, 7 éves koráig összebújva aludtunk, mindenhová együtt mentünk.
Szerintem a szülők hibája.
De jól értem, akkor Veled nincs baja, ugye?
Nem, velem és a szüleimmel nincs baja. Minket szeret.
Naponta beszélünk telefonon, vannak közös programok, anyukámmal pl. 3-4 havonta el is utaznak valahová (apukám nem igazán szeret menni sehová, világéletében ilyen volt).
És én is látom, hogy milyen a testvérem, vagy hogy éppen a férjemmel mik a problémák. Dehát családtagok, nem az a megoldás, hogy átnézek rajtuk, meg meg sem hallom, ha hozzám szólnak.
Azt neked kell tudni, hogy ezek a kritikák tényleg jogosak-e vagy csak felfúj apróságokat és ha valami nem tökéletesen olyan, amilyet ő szeretne, akkor így viselkedik. Ha az első, akkor nem feltétlenül baj, hogy ilyen. Én se látogatnék olyanokat, ahol rosszul érzem magam, ahol ordibálnak egymással és semmi kapcsolat nincs közöttünk azt leszámítva, hogy rokonok vagyunk. Az ilyen kapcsolatokat én is feleslegesnek érzem fenntartani.
Téged és a szüleidet szeret, a barátait szintén, szóval legalább nem arról van szó, hogy minden embert utál és senki nem felel meg neki. Azért meg kell tanulnia, hogy nem nézhet mndenkit levegőnek, aki nem szimpatikus neki, de azzal nincs baj szerintem, ha a szabadidejét csak olyanokkal tölti, akiket tényleg kedvel is.
Ebből a leírásból úgy látom, hogy miattad, az első valamint a második férjed miatt is férfigyűlölő lett a lányod. Őket és a rokonaikat is utálja, valamint párkapcsolatok terén is szegényes.
Valószínűleg fogalma sincs róla, miylen egy férfi, vagy milyen egy jó kapcsolat, mert csak xar példa volt előtte. Szerintem baromi rosszul lett adagolva annak idején a válásotok is, a hétvégi apuka szerep is és az anya új pasija sztori is.
Ilyen téren igen. Érzelmileg sérült a lányod. Az anyai érzések és szeretet nem tudják pótolni a jó apa és szerető férfi képét.
Az viszonylag gyakori, hogy a gyerek nem szereti a szülő új párját. Ha jól értem nem bunkó, csak nem nagyon foglalkozik vele. Nem rontottad el a nevelését azért, mert nem szereti az új párod. Nem a felnőtt gyereked dolga az új pároddal foglalkozni.
Téged szeret, tehát ha ezen méred a jó szülőséget, akkor te nem tettél semmi rosszat és a szüleidet is szereti.
Az apjával való viszony (főleg válás után) nem a te felelősséged. Ha nem nevelted az apja ellen, akkor csak az apja hibája, ha nem kíváncsi rá a gyerek. Gondolom azért tartja szar apának, mert nem foglalkozott vele eleget. Ha az új feleség valóban pletykákat terjeszt róla, akkor azért valóban fölösleges ott lenni.
A tesódról te magad is azt írod, hogy 50 évesen a szülei kanapéján csövezik. El kell ismerned, hogy nem lehet valami nagy példakép egy fiatal felnőttnek...
Nekem inkább úgy tűnik, hogy a neki kedves embereket szereti, akiknek valóban köszönhet valamit az életben, a többieket pedig tudatosan kizárja az életéből. Ha valóban ennyire lehúzó a közeg, akkor jól is teszi.
Nekem is ilyen a nővérem, nem feltétlen a szülő tehet róla. Ott lop csal hazudik ahol tud.
Sajnos te is hibáztál, amit leírsz nettó elkényeztetted, nárcisztikussá vált. De elsőre csinálja mindenki, hibázunk. Utólag könnyű okoskodni, meg kívülről. De a 8 éves koráig együtt alvást te is tudhattad, hogy nem róla szól, hanem a te magányodról.
Teljesen megértem a lányodat, sokkal felnőttebb és érettebb a gondolkodása, mint neked. Idióta, kretén, parazita és játszmázó emberekkel nem akar lenni. Ez teljesen normális.
Egy dolgot nem értek: te egy kétszínű, kapcarongy, megalkuvó, ostoba, primitív némber vagy. El nem tudom képzelni, mit szeret benned. Csak azt, hogy az anyja vagy. Ez az egy szerencséd van. Mert ha téged is ésszel nézne és nem szívvel, nem sok szeretni valót találna rajtad.
Ja és még valami! Te miért nem szereted a saját lányod? Mert az a szeretetlenség, ami süt az írásodból, nekem fáj, pedig nem is ismerlek titeket.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!