Valóban szeretett a maga módján? Én az ellenkezőjét éreztem. (Bőv. Lent)
Egyik szülőm egész életemben azt sulykolta belém, hogy nem vagyok jó semmire sem, csúnya vagyok, minden téren egy kudarc és szégyen, stb stb.. sosem voltam problemas gyerek, iskolákat elvégeztem,az után mindig tisztességesen dolgoztam, nem csavarogtam.
Nyilván nem voltam én sem tökéletes, de nem csináltam eget rengető baromságot.
Ezzel a szulommel az évek alatt olyan nagyon nagyon elmérgesedett a viszonyunk, a folyamatos megaláztatások, beszólások stb miatt, hogy a vége már konkrétan annyira elhitette velem, hogy egy nulla azaz nem is nulla hanem egy utolsó parazita vagyok, hogy az öngyilkosságba kergetett.
szerette volna bennem kiélni, de ezt nem sikerült neki, mivel teljesen más érdeklődési köreink voltak. (Évekkel vissza gondolva rá,szerencsére sikertelen öngyilkossági kiserletem volt. Mára már örülök, hogy nem sikerült de akkor bántott, hogy meghalni is hülye vagyok..)
Teltek tovább az évek, majd ez a szülő beteg lett és elhunyt.
Én nagyon össze törtem azt hittem vége az életemnek, hiszen minden ami "jó" volt, annak vége lett.
Elkezdtem pszichológushoz járni depresszió, gyász és társai gyanújával, rá ébredtem, hogy a "kedves" szülő bár fizikailag sosem emelt rám kezet, de több mint 20 éven át verbálisan bántalmazott.
Az ő vágyait és gyerekkori álmait
Nem tudta kielni bennem, ezért mindig "az ő kudarca voltam"
Persze voltak jó idoszakok is, és boldog idők, de szégyen vagy sem, egyáltalán nem hiányzik és nem sajnálom már, hogy meghalt.
Én lennék ekkora pszichopata, vagy ez ilyen esetben normális?
Örülnék ha a véleményed kifejtenéd, a helyesírási hibák miatt elnézést.
válasza: válasza:Nem vagy pszichopata, normálisak az érzéseid.
Ha haragszol erre a szülődre, nyugodtan tedd, ne érezz bűntudatot miatta.
Ami nekem furcsa, hogy egy mukkot sem írtál a másik szülődről. Ő tényleg szeretett? Ő dicsért? Ő hogyan fogadta, hogy ez a szülőd mindig csak bántott és kritizált?
válasza:1. Nem vagy pszichopata.
Kérdező! Amit leírtál, ugyanannyira masszív zaklatás, mintha hetente kékre vertek volna, vagy szexuálisan abuzáltak volna. Ha valaki ilyen meghal - mégha a sperma vagy petesejtdonorod is volt, mert az ilyen nem szülő -, akkor nincs miért hiányolnod, nem is szokás. Ha megkönnyebbülést vagy akár örömöt érzel, az teljesen jogos, és nyugodtan add át magadat ennek.
2. Pszichológus
Előrevivő, hogy terápiával segíted, gyorsítod a feldolgozást. Nem biztos, hogy haragudni fogsz erre a szemétládára a terápia alatt, de ha mégis, ne ragadj ebben benne soká! Ehelyett csináld azokat, amiket élvezel vagy amit ő nem hagyott. Főleg, amit nem hagyott.
3. Ez a donorod pszichésen zavart - ha úgy tetszik, gonosz - volt, és saját magát akarta benned megvalósítani. Eszköz voltál neki, nem a gyereke.
4. A túlélő szülő
Ő kisebb mértékben, de vétkes, mert nem figyelt rád, nem figyelt a jelekre. Amikor ezt átérzed, majd igyekezz rajta nem elégtételt venni a hibájáért, nem bosszút állni, mert az a közös jövőtöket mérgezné meg. De ha ez az ember bocsánatot akar kérni, akkor azt érdemes elfogadni, még ha nem is azonnal.
válasza: válasza:A meghalt számára te nem egy önálló személyiség, egy szeretendő személy voltál, hanem az ő személyiségének meghosszabbítása. Amikor te nem azt tetted (tanulás, sport, hobbi) vagy főleg, ha azt tetted, amit ő akart, de nem akkora sikerrel, mint ő akarta, azzal lényegében ő vallott kudarcot, emiatt bántotta magát, azaz a saját végtagjaként téged. Ez a dolog betegség fele. Az, hogy ezt szisztematikusan tette és felelős felnőttként nem vette figyelembe az érzéseidet, az a dolog gonoszság fele. Lehet, hogy tanult minta volt, és ő maga is áldozat volt, bár ez valószínűtlen. Erre vonatkozóan a rokonok és a túlélő szülő adhat információt.
A túlélő vétkes, de ezt 99%, hogy csak nagyon nehezen ismeri el. Ha erre te mutatsz rá, akkor komoly elutasításra érdemes számítani.
válasza: válasza: válasza:Most lehet buta kérdés,de rég óta halott? Mert lehet az idő segített,és amiatt is érzed azt,amit.
Nincs veled semmi baj,és emiatt ne érezd magad rosszul.
Próbálj ne hátra tekinteni, csak előre. Ezt egy olyan nő irja, aki a poklok poklát megjárta, aki 3 év alatt elveszítette a szüleit,nővérét, mamát, tatát.
Én is voltam ilyen helyzetbe,csak nekem a nevelőszülőm volt ilyen,nagyon megalázóan bánt velünk,folyton kurvázott bennünket (rajtam kívül volt még egy lány)
Le nézett,le hülyézett, már nem emlékszem,nem is akarok annyira vissza menni őszintén.
Holott az 5 év alatt,2x mentem el szórakozni,folyton a könyveim bújtam, és párkapcsolatom sem volt.
Ha őszintén,így felnőtt fejjel vissza gondolok,egy angyal voltam
Nagyon függöt a családban mindenki tőle,már féltem kimenni wcre is,mert abba is bele között volna.
Volt olyan,hogy eltette a lánya jogsijat, hogy ne hajtson,ne menjen sehová. Meg átkozott mindenkit..
Egy beteg nő volt.
Most egyedül él, nem megyek még az utcájába sem,ha meglátom messziről,már reszketek.
Persze lelki szegény voltam ez tény,nagyon védtelen.
Pedig sokat segítettem a ház körül,de abba is bele kötött.
Idővel jobb lesz
válasza:Ha meghal egy mérgező szülő, azt gondolja az ember, megnyugvást hoz a halála. Egy ideig valoban így lesz, hiszen megszűnnek a mindennapos konfliktusok. Csak a halála után jön azonban a java, akkor zuhannak rád a múlt sebei, a mi lett volna ha kérdések, illetve a szülő viselkedésevel járó mentális problemak feldolgozása.
Tudom, igazából nem segítség ez, de talán mégis, annyiban, hogy lásd, ez természetes.
Kitartást a folyamathoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!