Valóban szeretett a maga módján? Én az ellenkezőjét éreztem. (Bőv. Lent)
Egyik szülőm egész életemben azt sulykolta belém, hogy nem vagyok jó semmire sem, csúnya vagyok, minden téren egy kudarc és szégyen, stb stb.. sosem voltam problemas gyerek, iskolákat elvégeztem,az után mindig tisztességesen dolgoztam, nem csavarogtam.
Nyilván nem voltam én sem tökéletes, de nem csináltam eget rengető baromságot.
Ezzel a szulommel az évek alatt olyan nagyon nagyon elmérgesedett a viszonyunk, a folyamatos megaláztatások, beszólások stb miatt, hogy a vége már konkrétan annyira elhitette velem, hogy egy nulla azaz nem is nulla hanem egy utolsó parazita vagyok, hogy az öngyilkosságba kergetett.
szerette volna bennem kiélni, de ezt nem sikerült neki, mivel teljesen más érdeklődési köreink voltak. (Évekkel vissza gondolva rá,szerencsére sikertelen öngyilkossági kiserletem volt. Mára már örülök, hogy nem sikerült de akkor bántott, hogy meghalni is hülye vagyok..)
Teltek tovább az évek, majd ez a szülő beteg lett és elhunyt.
Én nagyon össze törtem azt hittem vége az életemnek, hiszen minden ami "jó" volt, annak vége lett.
Elkezdtem pszichológushoz járni depresszió, gyász és társai gyanújával, rá ébredtem, hogy a "kedves" szülő bár fizikailag sosem emelt rám kezet, de több mint 20 éven át verbálisan bántalmazott.
Az ő vágyait és gyerekkori álmait
Nem tudta kielni bennem, ezért mindig "az ő kudarca voltam"
Persze voltak jó idoszakok is, és boldog idők, de szégyen vagy sem, egyáltalán nem hiányzik és nem sajnálom már, hogy meghalt.
Én lennék ekkora pszichopata, vagy ez ilyen esetben normális?
Örülnék ha a véleményed kifejtenéd, a helyesírási hibák miatt elnézést.
válasza:Kérdező: semmi baj sincs az érzéseiddel. Teljesen jól látod a helyzetet, az illető szülőd vagy a gyerekkori (meg nem valósult) álmait akarta beteljesíteni rajtad keresztül, vagy úgy gondolta, hogy a megalázással serkent a tanulásra. Sok tanárra, nevelőre is jellemző ez a "nem vagy jó semmmire" típusú szóbeli bántalmazás-alázás. Ha tudnák mit okoznak vele, biztos nem tennék.
A "Szavakkal verve" című könyvben le vannak írva esetek, amikor például a felnőtt lány utólag visszamegy az apjához megkérdezni: "miért nem szerettél engem", apa: "kislányom, én mindig nagyon szerettelek" - ez volt a válasz. Olyanokat mondott neki, hogy "te mindig az én kis kudarcom leszel" és ehhez hasonlók. Talán fel se fogják, hogy mit okoznak és miért, esetleg őket is így nevelték.
Bár az illető szülő valamit biztos felfogott abból, hogy nem kellene csinálni ezt az aljas lelki bántalmazást, mert - mint írod - ezt akkor tette amikor ketten voltatok és még azt is megmondta, hogy nem szabad elmondani senkinek. Ez is rendkívül undorító, visszataszító, hogy úgy bántalmazott lelkileg, ami nem mondható el másnak. Nem tudom ezt hogyan kezelhette: "ez a mi kettőnk közös titka"(?)... Ezzel hogy nem szabadott róla beszélni, tabusítva volt, akkoriban "nem feldolgozhatóvá" tette a lelki bántalmazást.
Kérdező: érzéseid e szülőd irányába teljesen jogosak és érthetőek, ezek kapcsán ne minősítsd, ne büntesd magad (azelőtt a szülő tette, most pedig te minősíted önmagad). Tényleg semmi baj sincs érzéseiddel. Pszichoterapeuták sok ilyen esetről tudnak mesélni, jó hogy így érzel, mert ekkor az iránta érzett jogos harag végre kimondhatóvá, feldolgozhatóvá válik. Hiába voltak az illető szülővel "jó időszakok is", a negatív érzések sokkal erősebbek a pozitívaknál, gondolom azért is, mert lelkileg rombolóak.
Legyél önmagad legjobb barátja, szövetségese.
Ha ez segít, gondold át: mit tett veled az illető és azzal szemben amit tett, kisgyerekként mire lett volna szükséged.
válasza: válasza:Gyerekként volt hogy éreztem hasonlót
Nézd felnött emberek lettünk mindenki megy a maga útján
Minden kapcsolatomat és érzelmemet bárki iránt úgy élem amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten
Kivétel kicsi gyerek!!!
Jogod van azt érezni amít a lelked diktál ezt nem írhatja felül senki!
válasza:Másik szülőm szeretett és nem tudott semmiről
Na most vagy nem bántott a kutya se, vagy a másik szülőd is tett rád. Olyan nincs, hogy úgy bánik veled a szülő, hogy öngyilkosságba hajszol, és a másiknak ez fel sem tűnik.
válasza:14# De igenis van.
Anyud vagy apud bántott?
Mert ha anyud,akkor valószínű apud nem sokat volt otthon munka végett.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat, tényleg segítettek :)
A másik szülővel mint kiderült ugyan ezt művelte ugyan úgy, sőt mint kiderült ott tettlegességig fajultak a dolgok. Mindenki a saját félelmében élt úgy, hogy a másik nem tudott róla. És ebben az a legborzasztóbb, hogy mikor benne vagy,nem látod így át .
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!