A te szüleid hogyan fogadták azt, hogy nem akarsz gyereket, mit szóltak hozzá? Beletőrödtek ebbe? Mikor és milyen körülmények között közölted ezt velük?

utolso okos is mert egy gyermeknek tenyleg traumatikus apa/anya nelkul felnoni

-az en apam is elhagyott minket-

Anyukám nem fogja fel hogy nem akarok gyereket és állandóan úgy beszél hogy “majd ha lesz gyerekem” meg “ez jó lesz majd az unokanak” ilyenkor kijavítom és ezen teljesen kiborul.

Engem az zavar hogy tényleg sokan nem veszik komolyan és egyből a “majd megváltozik a véleményed”…

Persze de ha valaki meg szülni akar senki nem mondja neki hogy “jól van, majd megbánod!” - pedig általában megszokták bánni az emberek, ha csak kicsi részük is, de megbánják.-

Konkrétan nem kellett leülni és elmagyarázni, mert tudja anyám hogy mindig is utáltam a gyerekeket, és hogyan viszonyultam a terhesség témához.

Amúgy meg nem hiányzik neki az unoka. A mai idióta gyerekeket ő se kedveli. Normális kölyköt nem is ismerünk, hogy tudnánk pozitív ellenpéldát..

Én hirtelen haragú vagyok, könnyen felbaxna egy idegesítő gyerek. Se nekem (szívbeteg), se a gyereknek (verés) nem lenne jó ha szülő lennék. Ezt is tudja anyám is, ismer.

Sosem fogják elfogadni.

utoljára azt hiszem, tizenévesen céloztam rá, hogy nem akarok, azóta nem vesződöm vele, hogy magyarázzak, nem lenne értelme.

anyám már évek óta célozgat rá, hogy "soha nem napján" lesz unokája, apám meg próbálni úgy "nevelni", hogy így 30on túl, hogy minél többet vezessek, csináljak férfias dolgokat, hisz így nagyobb az esély az unokára, gondolom.

nagyszülők meg el sem tudják képzelni, hogy vkinek ne legyen gyereke.

hetero sem vagyok, a gyerekeket sem szeretem, és őszintén szólva rosszul is vagyok attól az életformától, amit itt vidéken látok: vonulunk a gyerekkel a szülőkhöz bájologni, gütyörészünk vele a kertben, stb.

vszínűleg külföldre fogok menni, vagy még nyugatabbra innen. totál felesleges vesződni velük, nincs kedvem hallgatni a "talán jó lesz ez még az unokának" meg a többi baromságot.

egyébként testvéremnek vszínűleg lesz majd gyereke, ettől függetlenül undorító és végtelenül önző dolog nem elfogadni, hogy vki nem akar gyereket.

Az én szüleim/anyósom se fogadják el, nagyon akarnak unokát, pedig van olyan tesónk mindkettőnknek, aki akar, csak egyik oldalon se pasi, se anyagiak, másik oldalon meg nem akar jönni a gyerek.

Kapunk minden beszólást olyanoktól kezdve, hogy az unokák miatt építettünk ekkora házat, majd én elmegyek nagyszülői gyesre helyetteden át az önzőek vagyunkig.

Néha előjön a téma, főleg ha rokon vagy ismerős gyerek jön látogatóba, apám ilyenkor képes szomorúan nézni meg kicsit meg is könnyezi, hogy teljes legyen az érzelmi zsarolás...

Egészen addig szórakoztak vele és na, mikor jön a baba, szülhetnél, mert benne vagy a korban, a barátod tegye oda magát és kész stb., amíg vissza nem kérdeztem hogy: okok, de nektek ennyi idősen amúgy jó még a szex?

Erre felháborodott, hogy nekem nincs közöm az ő magánéletéhez, mire én: ahogyan neked sem az enyémhez. :D

Egyébként halálosan nem érdekel, hogy ki mit gondol, de mikor ezredszerre sem képes felfogni, hogy nincs hozzá köze, akkor na.