A te szüleid hogyan fogadták azt, hogy nem akarsz gyereket, mit szóltak hozzá? Beletőrödtek ebbe? Mikor és milyen körülmények között közölted ezt velük?

+65-ös válasz: hülyeség.

"Az élet a fogamzással kezdődik" - Czeizel Endre orvosprofesszor

[link]

80 - Az a baj, hogy ebben a felvetésedben te feltételezésekre hivatkozol. HA lehetőség lenne több adót fizetni, HA azt a befolyt adót úgy használnák fel, ahogy kell, HA létre tudnának hozni egy megfelelő ellátórendszert, stb stb. A valóság azonban messze nem ez, ráadásul itt még csak a dolgok egyik felét vizsgáltuk, arról szó sem esett, mekkora pszichológiai megterhelés egy megerőszakolt nőnek, ha te arra kényszeríted, hogy kihordja az erőszakolótól megfogant babát. Kevés ennél brutálisabb pszichés kínzást tudok elképzelni.

81 - Azt konkrétan én írtam. Szívesen fogadok ellentétes álláspontokat is és szívesen is vitatkozok, de ha valaki annyit ír indoklásként, hogy "az hülyeség", ne sértődj meg, de nem tudom komolyan venni.

Az idézet, amit írtál, szintén azt támasztja alá, hogy nincs tudományos konszenzus az abortusz tekintetében. Van, aki szerint az élet a fogamzással kezdődik, és van, aki szerint a születéssel. Sőt, olyan szakemberek is vannak, akik álláspontja ez a két pont között helyezkedik el.

(Érdekességképpen leírom, hogy egyébként ő maga is azt mondja, hogy nem feltétlen a fogantatástól számít embernek az ember, mert "még nem az új ember genetikai állománya irányítja azt a kis magzatkezdeményt, hanem a petesejtben lévő RNS". Tehát még az abortuszellenesek körében is vita van a tekintetben, hogy a fogantatás után mennyi idővel indul az élet.)

83 - "Az ilyen abortuszpártiakat csak addig érdekli a gyerek, ameddig a nő hasában van, addig lehet okoskodni, pálcát törni, de ahogy megszületett, mindenki letojja magasról. Tele vannak az árvaházak, borzasztó körülmények között élnek a gyerekek. De perszeeee, legalább megszületett. Igaz senki nem szereti, igaz naponta meg érik, igaz senkinek sem kell. De legalább lehet verni a mellünket."

Sajnos nagyon igaz pontra tapintottál rá. A lengyel abortusztiltás esetén például az volt az indoklás, hogy a gyereknek meg kell születnie, hogy meg lehessen keresztelni :(

Se a nővérem, sem én nem akarunk szülni, gyereket vállni. A tesóm párkapcsolatot sem, soha nem is volt neki.

Én férjnél vagyok, 37 éves, 13 éve vagyunk együtt, gyereket egyáltalán nem akarunk.

Anyu abszolut elfogadja. Soha nem is kérdezte direkt. Egyszer mondta, hogy a szomszéd néni kérdezgeti őt, hogy nekünk mikor lesz már gyerekünk, 😂és megkêrdezte mit mondhat neki. Mondtam nyugodtan mondja meg neki hogy nem akarunk gyereket. Én rákérdeztem hogy őt ez zavarja e. Azt mondta hogy nem, ez a mi döntésünk:) Ennyi volt nálunk a gyerektéma ilyen formában.

Apámmal tizenéve nem beszélek, nem tartom a kapcsolatot, fingom sincs tudja e/ mit gondol, nem is érdekel.

Anyós nem beszél a témáról. A pasija egyszer kérdezte, majd közölte hogy gyerek az kell, legalább 2,( neki 6 van) anélkül nincs értelme élni😂, és az unokái fotóit mutogatta😂

A normálisabb ismerősök meg se kérdezik, mivel ez alapvetően magánügy. Aki mégis túl kíváncsi és megkérdezi, meg szoktuk mondani.

A reakciók változóak.

A legjobb barátaink abszolut elfogadóak, vannak köztük más párok is akik nem akarnak.

Pár munkatárs furán kezeli, kötözködtek egy darabig, " majd meggondolod magad" " ki nyitja rád az ajtót ha öreg leszel" normális ember akar gyereket" " selejtek vagytok" " soha nem lesztek boldogok" és ez az ostobaság az egyik kedvencem: " akkor minek vagytok együtt egyáltalán" - hát ezen szakadtam a röhögéstől, a csaj meg nem értette😂

A legtöbb aki meghallja megdöbben, mintha kb embert öltünk volna, majd hallgatnak, mások bírálnak, mások erőszakosan nyomják a gyerek az kell mantrát, mások a majd megbánod szöveggel jönnek, a sógornőm pl eddig csak a hátam mögött mert kibeszélni hogy biztos gyerekgyülölő vagyok és majd megbánjuk. A szemembe semmit nem mer mondani.😂 De őt zavarja a dolog.

Mindegy is. Éljük az életünket úgy ahogy nekünk jó, akiknek nem tetszik lekopnak, illetve nem különösebben vagyunk beszélő viszonyban velük, csak amennyit nagyon muszáj.