Miert van az hogy egyeseknek mindent a segguk ala tesznek a szulok mig masoknak kuzdeniuk kell az alap megelhetesert is?

"Akik mindent megkapnak meg lenezik azt aki kinlodik."

Aki meg kínlódik, lenézi azt, aki nem... Csak éppen akiknek megvan mindene, az ezekkel az emberekkel nem foglalkozik.

Itt is 1-1 kérdésnél, ha kiderül, hogy az adott Kérdező egy magasabb rétegből való, rögtön megy a sárdobálás, mocskológás, sárga földig elhordás.

Aki mindig másokhoz méricskéli magát, az mindig elégedetlen lesz.

Ha 200 ezer forintos fizuból albérletben tengődsz, akkor irigyled azt aki 800 ezer forintot keres. De ha ő is másokhoz méricskéli magát, hidd el ő is boldogtalan. Hogy az egy kaszttal fentebb lévőnek már 25 éves korára BMW-je van, és neki miért nincs. Szóval egymilliós fizetéssel is boldogtalan és frusztrált, és teljesen elégedetlen a helyzetével. És te sem azt nézed, hogy a hajléktalanhoz képest milyen aranyéleted van. Ne méricskéld a másikat. Tégy meg mindent a jobb életért. Ne a szüleidet hibáztasd.

Ez a te életed.

Értem, hogy nehéz neked, de azt honnan veszed, hogy akiket segítenek a szüleik, azok lenézik azt akit nem?

Ez inkább a saját irigységed.

Szerintem azért vállalnak gyereket, mert ez egy társadalmilag bevett párkapcsolati lépcsőfok.

Tudod, randi--> járás--> összeköktözés--> házasság--> gyerek.

Mintha ez automatikusan hozná, hogy ezektől a lépcsőfokoktól fejlődik az egyén és a kapcsolat. Pedig ugye nem.

Valaki nem akar szakítani, vagy nem akar energiát belefektetni a kapcsolatába (vagy nem is tudja hogyan), és ezért együtt maradnak. Aztán, hogy azt érezzék mozgásban vannak, szintet lépnek, fejlődnek, sodródnak az árral, anélkül, hogy átgondolnák. Nem élnek tudatos életet.

Ennek persze az utódok is megisszák a levét. De ők már csinálhatják jobban. Ha ők sem teszik, akkor is, az utódjaiknak megvan a lehetőségük a kitörésre.

Most nézed a szüleidet, hogy milyenek, de ők is a szüleiktől látták a mintát, és így tovább.

El sem tudom képzelni, mennyire nehéz neked, mert én pont az vagyok, akinek mindent a se**e alá raktak a szülei. Megvannak a saját leküzdhetetlennek tűnő nehézségeim.

Mindenkinek megvan a maga pokla, és te láthatod a másik nehézségeit könnyűnek, attól még a másik életében a legnagyobb terhe ugyanolyan nehéz lesz, mint a te életedben a tiéd. Hiszen neki az a legnehezebb.

Kitartást és erőt kívánok a továbbiakban.

Az élet igazságtalan. Ez van.

De ne tegyél úgy, mintha attól lenne kevesebb valaki pont, mert van mögötte család, aki anyagilag felkészülten vállalta őt és azt szeretné, ha magasabb rendű dolgokkal foglalkozik a létfenntartáson való görcsölés helyett.

Fárasztó már, hogy azok az emberek vannak beállítva alkalmatlanabbnak, életképtelenebbnek, akiket nem hagytak cserben.

En kaptam lakast, es soha nem nezem le azt, aki nem. Viszont vannak olyan barataim, akik nem kaptak szinte semmit, megis haladnak az uton, hogy legyen nekik minden, ami kell, ugyhogy a nyivakolast nem ertem, mert lehet tenni a dolgokert, nem ugy nez ki az elet, hogy valaki megkapja a szuleitol a dolgokat, a masik meg megrohad a semmiben. Oket sem panaszkodni szoktam hallani, hanem elmeselik a terveiket, hol tartanak epp, stb. en meg meg “segiteni” is tudok nekik annyival, hogy nyaralni pl ingyen jarunk, mert a szallasert nem fizetnek ok sem. (A csaladome azok a lakasok is.)

Nyilvan nekem konnyebb, de nekem is van meg hova fejlodni innen, egy kicsi lakasban elunk a parommal, egy medences csaladi hazat mar nem fognak a szuleim a seggem ala tolni :D