A gyereknek miért kell hálásnak lennie hogy a szülei felnevelték? A szülőnek nem ez a kötelessége, a feladata? Miért van ez?

Hálásnak "kell"? Hálásnak javasolt lenni minden jóért. A szép időért, friss levegőért, egy mosolyért, az élet lehetőségéért, minden tapasztalatért...stb, mindenért.

Szabad döntésünk, hogy hálásak vagyunk-e vagy nem (úgy is hat vissza ránk).

A gyereknek ugyanúgy hálásnak javasolt lenni azért, ha felnevelik a szülei, ahogy a szüleinek is, hogy egy életet kaptak ajándékba, egy gyereket, hogy megkapták erre a lehetőséget. :)

Mint tudjuk, azért ismeretesebb csak az egyik fele, mert a gyerek kiszolgáltatott a szüleinek, akik azt nevelnek belé, amit akarnak, vagy ami gyakoribb: tudattalanul amit beléjük is neveltek.

Ez a mondat is egy játszma, amivel a szülő dobálózhat, ha akar.

ma 16:34

Teljesen jól leírta a lényeget.

Egy dolgot tennék hozzá. Az, hogy segíti valaki idős szüleit, nem azt jelenti, hogy hálás nekik. Én is ebbe a kategóriába tartozom. Leírom a történetem, hosszú lesz, ha nem szeretnéd elolvasni ne olvasd, de ha elolvasod gondolkodj el rajta.

Nem volt jó gyerekkorom (fizikailag és lelkileg is bántalmaztak otthon). Ennek ellenére most 40 éves fejjel segítem a szüleimet, pedig tisztába vagyok vele, hogy nem érdemlik meg.

Miért segítem őket mégis? Nehéz rá megtalálnom a választ. Talán, mert egy dolgot megtanultam tőlük. A gyerekeknek szeretetre, odafigyelésre, megértésre van szükségük. Én ezt próbálom megadni a gyerekeimnek, akik számomra a legfontosabbak.

Talán azért, mert egy értékes ember lettem és ez nélkülük nem valósult volna meg. (Igaz sok más rossz dolog se (alkohol, fű, illegális motor versenyek), amikre nem vagyok büszke.) Megismertem az élet rossz oldalát és egy (az első igaz) barátom kihúzott a bajból és értékes embert faragott belőlem. De a bajba is be kellett kerülnöm és a szüleim nélkül nem kerültem volna bele és akkor talán a barátom se ismerem meg.

Talán valami másért segítem őket, talán csak annyi az oka, hogy a szüleim. Nem vagyok benne biztos.

Egy dolgot viszont tudok. NEM vagyok hálás nekik és hiába kellene annak lennem nem megy. Nem tudják a gyerekkorom visszaadni. Nem hálás vagyok nekik, hanem megbocsátottam. Ez nem egyenlő a hálával. Megbocsátottam, de nem felejtettem el semmit.

Kívánom, hogy akinek hasonló gyerekkora volt(van), mint nekem legyen olyan szerencséje is, mint nekem és nyújtsa valaki felé a karját és ő meg kapaszkodjon bele a felé nyújtott kézbe.

Akinek meg jó gyerekkora volt(van) segítsen annak, akinek kevésbé jó. Nyújtsuk egymás felé a kezünket.

"Ha érzelmileg is mindent megkapnak, magától jön"...

Ha nem jön magától, akármilyen szülő is volt, megtehette volna, hogy nem vállalja a gyermeket, hát csak ezért... mert vállalt, és ha felnevelt, akkor még ezért is.

"...hogy felnevelt, erő felett..."

http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I&feature=related