A gyereknek miért kell hálásnak lennie hogy a szülei felnevelték? A szülőnek nem ez a kötelessége, a feladata? Miért van ez?

Én ezzel nem úgy vagyok, hogy hálásnak KELL lennem, ezt magamtól érzem.

De akit elrontottak a szülei, az jogosan érezheti úgy, hogy hiába fektettek bele pénzt, attól még az igazi értékek nevelése elmaradt, ami miatt az ember jó emberré válik.

Ők nehezen mondják ki azt, hogy hálásak.

Szóval a hála vagy belülről jön, vagy sehonnan. A gyerek még nem érti ezt, de idővel megérti, miért tette a szülője ezt vagy azt. Ez lehet azért, mert egy gyereknevelésre alkalmatlan hülye, de azért is, mert ha akkor nem azt és azt csinálja, akkor azzal a gyerek kárt szenvedett volna. Nem egyértelmű, a szülők megértéséhez is érettség kell.

Szerintem akkor kell hálásnak lennie, ha szeretetben és békében nevelték fel.

Ha verték, megalázták vagy nem foglalkoztak vele (lelki elhanyagolás is idetartozik, nemcsak a testi), akkor nem kell annak lennie.

Viszont megfigyeltem egy érdekes dolgot:

-A jó szülő soha nem várja el a hálát, soha nem hánytorgatja fel a gyerekének, hogy megszülte, felnevelte, stb. Az ilyen szülő általában mégis megkapja az odafigyelést, törődést a gyerekeitől öregkorában, mert a gyerekek a szoros érzelmi kapcsolat miatt természetesnek veszik, hogy foglalkozzanak az öreg szüleikkel.

- A rossz szülő viszont hálát vár el (szerintem ez a rossz szülő egyik fő ismertetőjegye). Állandóan felhánytorgat mindent, a rossz kapcsolatért a gyereket hibáztatja (akinél pedig teljesen természetes, hogy nem szereti a szüleit, azok után, hogy verték, megalázták vagy elhanyagolták). Ezekben az esetekben az örökös felhánytorgatás ellenére se lesz hálás a gyerek, nem fog foglalkozni a szülővel öregkorában, mivel az érzelmi kötődés hiánya miatt (ami egyértelműen a szülő hibája, hiszen ő volt a nagy, míg a gyerek egy öntudatlan kis lény volt csak) nem alakult ki benne erre az érzelmi igény.

Összegezve: aki megérdemli, annak úgyis hálás lesz a gyereke a kell-muszáj szabályoktól függetlenül. Aki meg nem érdemli meg, annak nem lesz hálás a gyereke, szintén a kell-muszáj szabályoktól függetlenül. (Persze ebben is vannak kivételek, mint mindenben, én most a nagy átlagról beszélek.) Jól van ez megcsinálva szerintem. Ki mint vet, úgy arat.

Nálunk még ennél is idiótább ideológiája van anyunak.

Mivel ők apuval engem támogattak és taníttattak, most hálából a testvéremet akarják, hogy helyettük támogassam és taníttassam, mert (anyu) utazgatni akar.

ma 16:34

Korrekt. Szerintem minden leírt, és igazat adok mindenbe neki.

hát ez nagyon durva...h te fizessed a tesód tanulmányait?

te akartad h megszülessen a tesód?

nem. hanem az édes jó anyád, aki most utazgatni akar...

istenem az ilyen emberektől falnak megyek...

Azért szerintem sem kell a gyereknek hálásnak lennie, hogy felnevelték.

Azért kell hálásnak lennie, ha jól nevelték fel. Ha utat mutattak neki, amikor bizonytalankodott, ha mellé álltak, amikor bajba jutott, ha megvédték, amikor valaki támadta, ha segítették, hogy megtalálja a hivatását.

Az szerintem alap, hogy az ember enni ad a gyerekének, öltözteti és amíg tanköteles, iskolába járatja. Ezért nem jár hála. De minden másért, ami ezen felül van, szerintem jár.

Ha belegondolok, hogy az én szüleim mennyi időt, energiát, pénzt öltek a nevelésembe, hogy eltűrték, hogy már 14 évesen száz kilométerre járok iskolába, mert ott kapom a legmagasabb színvonalú oktatást, több barátnőm pedig ilyen-olyan indokokkal otthon tartották (egyiket mert az anyja majomszeretettel csüngött rajta és nem bírta elengedni, a másiknak sokallották a költségeit, stb.), akkor úgy érzem, nagyon hálásnak kell lennem.

DE! Ezt magamtól érzem így, ők soha nem kérték tőlem...

16:34

Nagyon jól összefoglaltad a lényeget!