Manapság már tényleg nem kötelessége a gyereknek, hogy a beteg, idős szüleiről gondoskodjon?

ha igy gondolja a dolgokat akkor az edesanya helyett meg sem szultem volna.

Amugy van aki oregsegik gondozza s van aki nem.

2 fele velemeny van mindenkinek.

Nekem a szulok el vannak valva de mindkettot rendezni fogom amig el nem hunynak.

Tehat en abba tartozok akik gondjukat viselik

Én nem akarom hogy a gyerekeim "pátyolgassanak".

Ha itt lesz az idő befekszem valahova

Szerintem ha az ember MEGTEHETI igenis segitse a szüleit,elvégre ö nevelte fel,és ömiattuk él.Nem azt mondom h akkor támogassa ha neki sincs,de ha megteheti akkor miért ne.Pl.ha van egy nagy családi ház és van hely akkor nem teher egy szülö.Mamám is így volt hogy a nenémékkel lakott egy családiba persze megvolt a külön kis bajárata és lakása.

Az rendben van ha valaki már nem beszámithato vagy akár 24 orás felügyeletet igényel akkor vannak ilyen helyek amik gondokodni tudnak rola,de amig "ép" és az ember megteheti segitsen nekik.Persze ezt azok nem igy gondolják akik nem jo körülmények közt nöttek fel.Mert akiért nem tett meg mindent a szülö vagy épp akinek nincsnenek gyerekkori jo élményei az nem is így gondolja.

ez változó szerintem. nem tudom, hogy a szülei mennyire segítették stb.

engem pl. a szüleim egyáltalán nem segítettek, hanem inkább hátráltattak sajnos.

volt, hogy az ösztöndíjam a duplája volt annak, amit anyu kézhez kapott nyugdíj, meg ilyenek.

a saját életemet nem tudtam rendesen elkezdeni, mert nem csak magamra kell költenem. most, hogy fél állásba vagyok, és anyu nyugdíja meg emelkedett, és így ugyanannyi pénzből kel megélnünk havonta, még így is kunyerált tőlem pénzt, holott én albérletben vagyok ennyiből, ő meg saját lakásban, amiben csak a rezsit kell fizetnie.

A mai világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy ember teljesen kiessen a munkából, hogy az idős szülőket ápolja. Mint tudjuk, az ápolási díj még wc papírra is szűkösen elég...

Jó fej és megértő anyósom van, nekünk azt mondta, hogy nem akar nyűg lenni a gyerekei és azok családjai nyakán, ha úgy érzi, akkor magától bevonul egy otthonba. Ha szeretjük és kíváncsiak vagyunk rá, ott is meg fogjuk látogatni, de nem fogjuk megutálni, mert ő már magatehetetlen.

Ha lélekkel kell dönteni, azt mondanám, hogy persze, vállaljuk. Ésszel viszont azt mondom, hogy nem vagyok egy betegápoló típus, kevés a türelmem a betegekhez, nem érzem magam olyan ügyes nővérke típusnak, aki pikk-pakk el tud mindent látni.

Szerintem ezzel mindenki számoljon el maga belül. Ha tudja hova tenni magában, ha engedi a lelkiismerete, akkor hagyja sorsára a szüleit. Sokan megteszik.

Számomra undorító és gusztustalan az olyan ember, aki megtehetné hogy gondozza a szülőjét, ha kell ápolót is fogadhat mellé, és mégis benyomja egy otthonba az idős szülő akarata ellenére. De ebbe sem szólok bele, nem az én dolgom, csak az ilyen mint ember nem áll meg előttem, és igyekszem semmilyen kapcsolatba nem kerülni egy ilyennel, mert egy ilyen típusú ember, az élet más területén is ilyen. Nem lehet rá számítani, ha valami problémás rögtön hárítja másra, felelősséget nem vállal, megbízhatatlan.

Van millió ok, mikor érthető és tényleg támogatható az otthonba adás, ha a gyerek anyagilag nem bírja támogatni, ha szülő tartósan beteg, és nem tudja a gyerek ápolni, ha a szülő egyszerűen csak jobban érzi magát az otthonban.

Én azt gondolom, a te értékrended a normális, a párod pedig enyhén szólva selejtes, hagyjuk sorsukra a szülőket, gratulálok. Jobb ha tudod, hogy a drágalátos párod lelépne mellőled ha ne adj isten beteg gyermeketek születnek.

A jog szerint a keresőképes, felnőtt gyermek köteles gondoskodni a keresőképtelen szülőjéről rokontartás formájában.

Az meg, hogy külön jogi út nélkül valaki gondoskodik e arról, aki felnevelte, a saját lelkiismeretének kérdése.

Emlékeztesd a párodat arra, hogy majd ő is megöregszik. És az még a jobbik eset, ha "csak" öreg lesz, nem beteg is. Esetleg fiatalon beteg... manapság nem lehet tudni. Ha ő így áll másokhoz, kitől fogja elvárni, hogy őt ápolja? Egy agyvérzés 40 évesen... és ha a halál nem elég kegyes, még 30 évig pelenkázhatod. Vagy neki jár, a szüleinek meg nem? Vagy bevonul egy elfekvőbe?

Tényleg vannak otthonok... (attól, hogy valaki ott él, még látogatni kell!) véleményem szerint bizonyos körülmények közt ezek még jobbak is lehetnek, mint az idős embernek otthon, egyedül, magányosan. De ilyenkor lakás árban kell megvenni a helyet, tehát a szülők valószínűleg összes vagyona rámegy a férőhelyre, a nyugdíj pedig fedezi a havi ellátásukat. A kedves férjednek vajon az mennyire fog bejönni, hogy egy fillért nem örököl a szülei után? Ahogy látom, elég anyagias.