Manapság már tényleg nem kötelessége a gyereknek, hogy a beteg, idős szüleiről gondoskodjon?

Én nem szeretném ha a gyerekeim ápolnának majd vagy ilyesmi. Ha már nem tudom magam rendesen ellátni, akkor inkább keresek egy otthont. Ott legalább szakszerű ellátás van, velem azonos korúak stb.

Anyukám is ugyanígy gondolja, úgyhogy nekem nem kell ilyesmire készülnöm. De ha egyszer otthonba is kerülne, akkor biztosan magamhoz közelit választanánk, így gyakran látogatnám, meglepném ezzel-azzal, törődnék vele.

Köztes megoldás csak akkor lehet ha a szülő nem nagyon beteg.eltudja magát látni, tiszta az elméje( pl. nem alzheimeres)

Persze ez a "köztes megoldás" anyagilag nagyon megterhelő lehet, és teljesen lekötheti a gondoskodót( minde nap munka után, hétvégén elsők között kell lennie annak hogy megy és "ápol",vásárol,beszélget....stb)

Szóval vannak ám fokozatok ebben az ápolás témában is.

Régen amikor ez a "kötelesség" úgymond kialakult akkor a nők otthon voltak háztartást vezettek vagyis nem dolgozztak napi 8-10 órát.

Szerintem gondoskodjon mindeki a szüleinek ahogy tud.Pl.az is gondoskodás ha rendszeresen meglátogatja a nyugdíjaházban

én nem hinném, hogy utolsónál a pont. ugyanis engem sosem neveltek arra, hogy öreg és/vagy beteg családtagomat gondoznom kell majd. Mégis ezt tartom normálisnak, mert szeretem, és mert én sem szeretném, ha idősebb vagy beteg helyzetemben a családom bedugna egy intézetbe, és néha rám nézne, amikor nincs jobb dolguk. Én a kórházakat is utálom, epeműtétemnél 1!! napot voltam benn, képtelen lennék ilyen intézményben - ÉS NEM A SAJÁT OTTHONOMBAN, A SAJÁT CSALÁDOMMAL - lakni. És képtelen lennék erre kárhoztatni bárkit, hacsak tényleg nincs olyan szörnyű állapotban, hogy én otthon ne tudjam ellátni, akár szakszerű segítséggel.

És senki, soha nem nevelt erre a gondolkodásra! tehát nem arról van szó, hogy egy X éve elvárt modellt utánzok.

adalék

[link]