Szótlanul tűrnéd, ha egy rokonod minden pénzét felesleges holmikra költené el?
Gyerekként is ilyen volt, ha kaptunk pénzt fagyira pl., én egy részét eltettem, ő meg akár kétszer is vett magának. Nagy divat volt anno a barátnők között a Baby Born és a Chou Chou baba (remélem, jól írtam). Mindenkinek volt 1 db, neki három kellett. Ugyanez volt a barbikkal, én kaptam a 4 Bratz közül egyet, ő mind a négyet megvetette magának.
Ez a materiális nézet később is megmaradt nála, 16. szülinapjára az apjától Gucci táskát és cipőt kért, évente cserélgeti az iPhonejait, neki mindenből csak a túlárazott Apple kell, mert "máshoz nem ért".
Most 24 éves, minden pénzét táskákra, cipőkre, ruhákra és ékszerekre költi kb.
Ő azt mondja, hogy ezek befektetések, mert később, ha megunja, ugyanannyiért, vagy még drágábban tudja eladni, mint amennyiért vette... De ki venne meg 10-12 év múlva egy használt táskát, százezrekért??? És ő tényleg többnek érzi magát ezektől a dolgoktól, mikor ezek csak tárgyak.
Igen, szépek, de sosem fizetnék ki több ezer eurót egy táskára, amibe éppen belefér a telefonom és a kulcsaim... Ő meg úgy veszi ezeket, mintha csak a H und M-ben vásárolna pár ezer forintért.
Most is együtt ebédeltünk ma, családi ebéd volt. Az egyik rokon kisgyerek felkapta a székről a táskáját és elkezdett vele sétálni, mint a felnőttek. Erre lekapta a válláról azzal a mondattal, hogy az a táska többe kerül, mint anyádék kocsija, ne nyúlj hozzá.
Meg ő órákat eltölt azzal egy héten, hogy rendezgeti a gardróbját, áttörli a cipőit (nyitott szekrényben vannak), újrarendezi a cipőket, ruhákat stb. Szóval neki ez egy érdekes program és betegesen ragaszkodik ezekhez a holmikhoz.
Ha ti ezt látnátok a közvetlen környezetetekben, szólnátok, vagy csak néznétek csendben ezt a nemnormális viselkedést?
Nem mindenkinek elég, hogy csak a túléléshez feltétlenül szükséges dolgokkal foglalkozzon. Fogadd el, hogy más ember, más igényekkel.
Őt ez boldoggá teszi, az életét nem veszélyezteti vele, szóval nem nagyon van okod beleszólni az életébe.
Ha van lakása, jó fizetése, tényleg nem szenved hiányt semmi alapvetőben, akkor nem izgatna a dolog, elvégre arra veri el a pénzét, amire jól esik neki.
De ha ezek nincsenek, és reálisan adódhat olyan helyzet a közeljövőben, hogy szar helyzetbe kerül, amiben nyilván a jófej rokonok segítségére lesz szüksége, akkor onnantól már nem csak az ő magánügye lesz a költekezés.
Csak és kizárólag ebben az esetben szólnék egyetlen egyszer (de egyszer igen!), nem összeveszve, csak tényszerűen, hogy ilyen életvitel mellett tőlem soha semmilyen anyagi támogatásra ne számítson, ha kiteszik az albérletből, ha megszűnik a munkája, ha bármi hasonló. De ha ezt egyszer elmondtam, ő tudomásul vette, kezd vele amit akar, onnantól egy szót se szólnék, hiszen tényleg az ő pénze, ő élete.
Megvan mindene, van lakása, autója, munkája. De egyik sem a saját erejéből...
A lakást a szüleitől kapta, a mostani autóját a párjától, az előzőt a nagyszülei vették neki, amikor meglett a jogsija (gimisként). A munkahelyére az apja tolta be. Igen, diplomázni lediplomázott, mondjuk a covid alatt és szanaszét csalta az egész záróvizsgát, de mondjuk, hogy akkor az saját erőből lett neki. De ott sem volt sok dolga, mert végig állták minden költségét a szülei az egyetemi évek alatt.
De miért foglalkozol ezzel?
Mindneki úgy cseszi el az életét ahogy akarja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!