Miért megy tönkre sok kapcsolat gyerek után?

#37 Ha valahol nem takarítanak, ott előbb utóbb gané lesz, csak te ezt azért nem tudod, mert van, aki minden nap kitakarít helyetted, a válaszaidból feltételezem, hogy ez nem a kedves feleséged, hanem inkább az anyukád, mert nem lehetsz több 12 évesnél, meg kizártnak tartom, hogy lenne nő, aki összeállna veled. :D

Nem a gyerek után megy tönkre általában, hanem egyébként is, és csak idő kérdése. Mi emberek nem tudjuk magunktól, hogy kell jól csinálni.

Biztos van millió indok. Én leírnám, nekünk miért megy éppen tönkre a házasságunk. A javításon rajta vagyunk, de egyelőre nem látom az alagút végét. Szóval, gyermekem erős akaratú, éppen a dackorszakba lépett. Ha valami nem tetszik neki, már ordít, visít, hisztizik. Férjem "nem bírja a hisztit" és az első nyekk után már rajtam csattan, felemeli rám a hangját, hogy az én hibám, hogy megint ordít, csináljak már valamit vele, oldjam meg, hogy ne legyen ilyen. Esetleg átmegy egy másik helyiségbe. Képes az utcán is otthagyni az éppen magát földhözverő gyerekkel, aki mondjuk meglátott egy kiskutyát és nem simogathatja meg, ezért raplizik. Én 0-24-ben ezt hallgatom, és fáradok, kiborulok, előfordul, hogy kiabálok. A férjem már nem szeret ezek miatt itthon lenni, nekem pedig szintén egy stresszforrás, ha itthon van, mert tudom, hogy kapni fogom az ívet, amint a gyermek rossz hangulatba kerül. Ezek után az intim együttlétek száma is jelentősen csökkent. Úgy néz ki, nem voltunk felkészülve egy erős akaratú gyermek kirohanásaira, és annak kezelésére. Bár nem tudom, hogy fel lehet-e egyáltalán készülni erre. Beszélgettünk már, igyekszünk megoldani, ha kell, szakember bevonásával. Sokan le fognak pontozni bizonyára, mert sz*r szülők vagyunk, nem bírunk egy gyermekkel. De ez van, azért reménykedem, hogy mi még megtudjuk ezt menteni, hiszen előtte semmi problémánk nem volt, szép kis családot alkottunk. De most hatalmas a feszültség mindannyiunkon. Akik nem elég erősek együtt, akár ilyen miatt is szétmehetnek.

Előző (43-as) vagyok. Szóval egyébként de, szebbé, jobbá kellene tennie a dolgokat, és teszi is! Csak aztán kiderül, hogy az élet nem habostorta, a gyereknevelés nem szivárványokkal körülvett vattacukros utazás, hanem egy érzelmi hullámvasút. Az ember kimerültebb, egymásra az idő kevesebb, a szeretet ettől még hatalmas, de hamarabb borul a bili. Több a hullámvölgy, amin túl kell lendülni, és erre nem mindenki képes.

de akkor minek éri meg gyereket nevelni, 18 évig elb.szni az életet, ha a gyerekkel fixen ott van a hullámvasút, anélkül meg lehet,hogy vannak szarabb napok, de nem ilyen állandó, pihenésmentes, állandó biliborulós szar szutyok élet? Az neveljen gyereket, akinek rettentő erős az idegrendszere, képes megoldani, hogy töltekezzen lelkileg is még akkor is, ha csak napi 10 perce van erre. Aki nem ilyen, az minek cseszi el a saját, a párja és a gyerek életét is? Mert az,hogy sík ideg a szülő, mert nem képes nyugodt maradni, azzal nem tesz jót a gyereknek. érzékenyek ám ők pici korban is erre, hogy milyen a szülő idegrendszere.

Mert előre ezt nem tudja az ember,ahogy azt sem, hogy a gyerek természete milyen lesz. Mindenhol csak a cukiságot lehet látni, aztán mikor betoppan egy ADHD-s, vagy egyéb figyelem/magatartászavaros gyerek, akkor aztán maradjon nyugodt az, akinek drótkötélből vannak az idegei. A szülő is csak ember, szerintem ritka az, ahol soha, senki nem borul ki, ettől még nem feltétlen cseszi el a saját, illetve a gyerek életét.

#46 neked mi bajod van az adhd-sekkel? bántottak vagy mi?

47# ki mondta, hogy bajom van velük? Minek jöttél kötekedni, ha az értőolvasás nem megy? Az én gyerekem is ADHD-s, és mivel nehezebben kezelhetőek egy "átlagos" gyereknél, a probléma több, amit nem mindenki bír, sokszor emiatt is lelépnek a kedves apák vagy anyák, mert nem erre számítottak,ergo a kapcsolat tönkrement. Ennyi

Bajom nekem sincs az ADHD-s gyerekekkel, inkább az ijeszt meg,hogy szinte minden második gyereknél be lehet már azonosítani valami magatartásbeli, tanulási, vagy akármilyen problémát. Mert lehet, hogy én normálisan nevelném, de az osztályban, csoportban, bárhol, lehet egy rakat gyerek, aki tényleg bajos, és megtalálják az enyémet, lehetek akármilyen jó szülő, nem vihetem félévente másik osztályba, mert mindenhol vannak kretén gyerekek is, akik rosszindulatúak. És nem, nem érdekel, hogy a szüleik cseszték el a nevelésüket, attól még a másik gyerek bántaná az enyémet. Nem akarom,hogy a gyerekem fél életét terápiával töltse, mert szar a rendszer, szar a társadalom.

Fel kell készülni megfelelően a gyerekvállalásra. Közösen segítsenek egymásnak. Az én férjem segít mindenben és én is neki, így egyikünk sem fárad el és több időnk marad egymásra