Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Semmi pozitív dolog nincs bennem

26-ossal egyetértek. Nekem is van “tökéletes” életem. Boldog párkapcsolat, hamarosan házasság, saját használatú újépítésű lakás, jó kapcsolat mindkettőnk szüleivel, aránylag jó bevétel, új autó, nem nagyon kell számolgatnunk, milyen ételeket vehetünk meg pl stb.

Aztán van a valóság. Szexuális gondjaink vannak, pontosabban nekem, extra érzékeny vagyok odalent, nem nedvesedek, libidóm szinte nulla, így sok minden fáj vagy szimplán nem élvezetes, ami másnak az, ráadásul örökké úgy érzem, hogy nem tudom rendesen kielégíteni a párom. Jó sok síkosító nélkül bele se tudunk kezdeni semmibe. Az oka egy gyógyszer, amit viszont hormonális problémák miatt muszáj szednem. Gőzöm nincs, mi lesz, ha gyereket szeretnénk, mert a menstruációmat is hormonnal kell rendben tartani. Na ezeket nem posztolom ki.

Azt sem, hogy irtózom a párom tágabb családjával való összejövetelektől, mert nem jövök ki a pici gyerekekkel, a felnőttekkel kevés közös témánk van, házassági és gyereknevelési problémákat hallgatok olyan szinten, ami már nekem erősen a magánügy kategória (megcsalás, nincs szex, nem tart rendet a férj vagy a gyerek stb), mindemellé pedig van, aki baromi viccesnek tartja/tartaná a 10 éves gyereke ruháit rám adni, mert hát tiszta fura, hogy felnőtt nő létemre 150 centi vagyok, reméli egyébként, hogy az ő fia nem lesz kis alacsony törpe, mert az elég ciki. Köszi szépen, qrva jólesik ezt hallgatni. Bár egyébként a kissrác apja se magas...

Azt sem, hogy szorongok, mert épp munkanélküli vagyok és a megtakarításaimat emésztem fel éppen. Kitart még, de nem a végtelenségig...

Azt sem, hogy az autón hitel van, ami most nagyon nem jön jól.

Azt sem, hogy rendszeresen kellett és sajnos lehet, hogy kell is anyagi támogatást kérni a szüleinktől.

Azt sem, hogy az újépítésű lakás annyira jól sikerült, hogy már reped, pereg a vakolat, penészedik, beázik (ház szintű problémák, nem velünk van a baj).

Azt sem, hogy a saját családomban mindig is állt a bál az anyai (ők már többségben nem élnek, nem tartjuk a kapcsolatot) és az apai rész között, én meg amolyan megtűrt valaki vagyok, hát mégis apám csinált meg, de anyámból jöttem ki, úgyhogy ez feljogosítja a rokonságomat arra, hogy örökké kioktassanak, leszólják a terveimet, az életemet, anyámat, a szülői házat és nevelést stb.

Na hát ez a tökéletes életem.

a mai világban nagyon is jellemző, hogy az emberek vesztesnek érzik magukat, mivel mindenhol csak azt látják, hogy mások milyen sikeresek, nekik milyen jó és könnyű az életük.

Talán segíthet, ha kizárod, vagy legalább limitálod a szociális médiát, facebookot, isntagrammot stb. - ezekre a legtöbb ember csak a pozitív dolgokat teszi ki, sőt sokszor szépítik/elferdítik a valóságot.