Tényleg annyira gáz manapság, ha az ember otthon él a szülőkkel?

Én 29 vagyok, párom 30 és még mindig itthon lakunk. Szerintem nem ciki, főleg a mai világban Magyarországon... Igazából itt 5 lehetőség közül választhatsz hogy legyen hol laknod:

1, felveszel egy rakat hitelt és fizeted életed végéig.

2, fizetsz egy albérletet jó drágán ami soha nem lesz a tiéd.

3, kimész külföldre és kint dolgozol pár évet.

4, kipottyantasz 3-4 gyereket a semmire és vársz majd minden csodát.

5, otthon maradsz, gyűjtögetsz, éled az életet és mindig lesz mindenre pénzed.

Mi az ötös pontot választottuk párommal, mert az ingatlanárak az egekben, főleg itt Pest és környékén, albérletek szintén, külföldre párom nem akar menni én pedig nem akarok gyereket szülni, főleg nem 3-at 🤷🏻‍♀️ Bár már 10 éve együtt vagyunk, de arra is kell gondolni, hogy bármikor egyedül maradhatok. Akkor miből fizetem a hitelt vagy az albérletet? Jobb ez így jelenleg! Majd mikor bebuknak a hitelek és zuhannak az árak, na akkor fogok venni saját házat. Ha ez 50 éves koromban fog megtörténni, akkor fogok venni.

Nekem is elég fura lenne, de azért szerencsés ha valakinek ilyen jo a kapcsolata a szülőkkel felnőttként is.

Nekem sem a kapcsoalt nem ennyire jó, és állást sem kaptam a környéken így az otthon lakás fel sem merült de ha van akinek így jó, miért ne!!!

Kedves kérdező!

Dettó ugyanaz vagyok, csak 29F, igaz itt azért szoktak néha összezördülések lenni, de hát hol nem... Ettől függetlenül nem cserélnék azzal aki teljesen egyedül lakik. :) Szerintem nem gáz egyáltalán, hogy otthon laksz.

Én is megtehetném, hogy külön költözzek, de nagyon magányos lenne, rossz lenne ha senki nem szólna hozzám egész nap...

Kapcsolatokat meg hagyjuk...jelenleg nincs senkim és az előző kapcsolatok sem fejlődtek odáig, hogy össze lehessen költözni adott személlyel, sajnos manapság nagyon vigyázni kell kivel áll össze az ember.

Csak egy jó haverom példáját tudom felhozni, aki már 3-4éve együtt volt valakivel, külön költöztek az egyik szüleitől és 3hónapra rá szétmentek, szerencsétlen haverom meg ott marad egyedül az albérletbe, persze annak költségeivel is... majd mikor lejárt a szerződés, kénytelen volt visszaköltözni a szüleihez majd 30évesen és mivel mindent beleölt az albiba, így se spórolt pénze semmilyen nincs 30évesen.

Hát nem lennék a helyékbe, annyi biztos... többek között ezért sem ugrok fejest egy bármilyen rossz kapcsolatba, csak hogy azzal dicsekedhessek, hogy milyen önálló vagyok...vagy ideje korán elköltözni és a létminimum alatt élni, szintén dicsekvés céljából.

Inkább összeszedtem magam anyagilag pár évre és majd ha összeállnak a dolgok, akkor elmegyek külön.

Úgyhogy Te csináltad jól kérdező. :) Minden elismerésem.

"Gáz" és "ciki" a konformizmus, a megfelelési vágy, a mások véleményétől való függés. Az meg, hogy ki hol, hogy és kivel él, az mindenkinek magánügye és már csak azért sem szabad ítélkezni, mert nem tudhatjuk a részleteket, nem ismerjük a körülményeket.

Hiszem, hogy nem csak retardált családok léteznek, akik örökké baszogtatják egymást, vannak normálisak is, akkor meg minek kellene felszerelni több háztartást, aztán lehetnek anyagi okok is, stb. Ez pont az a faktor, hogy ne másokra hallgassunk, hanem belátásunk szerint éljük az életünket.

Apósom hátraszaltót ugrott örömében, amikor végre elvittem a harmincéves lányukat. Ők se úgy képzelték az életüket, hogy a gyerek még mindig a nyakukon van, pláne úgy, hogy az öccse már húszévesen elköltözött.

A másik oldalt sosem szokták megkérdezni a dologról: örülnek a szüleid annak, hogy még otthon laksz?

Szerintem aki pórul járt kapcsolatból költözik haza, még az is jobb, mert addig is volt legalább valami élete, boldogsága, míg külön volt.

Én nem értek egyet azzal, aki még büszke is rá, hogy milyen jó döntést hozott, hogy otthon él a szülőknél. Te gyereket se akarsz, magyarul lehet, hogy már leírtad magad, hogy nem lesz már értelmes kapcsolatod és jövőd. Persze, hogy ebben az esetben szuper a szülőkkel. Örökre csak dolgozol, és hazamész a szüleidhez a gyerekszobádba. Örökre gyerek és szülő kapcsolat marad. Persze önálló keresettel, brávo, és mi az életcél..

Mi a párommal anno inkább laktunk külön albérletben, az önállóság és felelősség 100% megtapasztalásával, 23 évesen, mint hogy ott bohóckodjunk a szülők nyakán. Ők is leváltak valahogy a szüleikről. Nem minden a pénz.

Ezek kifogások, mert nem találtál olyat, akivel önálló életet kezdhetnél. Vagy tényleg ennyire antiszociális vagy, hogy jobb neked otthon, egyedül a szüleiddel, biztonságban. Magányos alkatoknak persze szuper ez így. Én ki nem bírnám ezt, mindig a saját otthonról álmodoztam, ahol mindent úgy és akkor csinálok amikor szeretnék. Hogy elmondhatom, hogy van valamim. A férjemmel 3 év alatt összegyűjtöttük a pénzt saját otthonra, amennyi hitel van, azt röhögve kifizetjük, és még félre is teszünk. Mindezt gyerek mellett. A szüleink büszkék ránk, és tologatják a 35 éves testvéremet, hogy jó lenne most már, ha ő is kezdene valamit az életével, mert a szüleim szeretnék most már megélni azt, hogy nagyszülők, és újra egy pár, nem az, hogy még mindig a gyereket kerülgetik. Nálunk is pompás harmónia van, tesóm és szüleim közt is, egyszerűen csak tudjuk, hogy a szüleinknek mennyi aggódás volt, míg ott laktunk, és egy terhet vettünk le róluk, hogy annyira nem látnak már bele az életünkbe. Visszasírták mikor kollégiumban voltunk mindketten, akkor volt a legnagyobb nyugalom nekik, újra buli volt az életük. A külön költözéssel átminősült a kapcsolatunk. A szüleidet is megszólják ám, nem csak téged. Ezzel a kényelemmel, amire Te büszke vagy, aláírod a jövőd, hogy nagy eséllyel egyedül fogsz maradni a végén. Mi lesz veled, ha a szüleid már nem élnek majd. Akkor fogod újragondolni, hogy ki vagy és hol vagy a világban? Már lehet h késő lesz, addig elmegy melletted az élet. Elgondolkodnék azon is, miért nincs kapcsolatod.... Bizony, mert benned van a hiba. És ebben a baromi büszke vagyok a semmire gondolkodásban. Az, hogy dolgozol, alap. Ezzel max 20 évesen hencegnék.

57-nek van igaza!

35 évesen párt találni….hát sok sikert.