Tényleg annyira gáz manapság, ha az ember otthon él a szülőkkel?
35 éves nő vagyok, otthon élek a szülőkkel, és melóban gyakran megkapom, hogy ők már biztos nem laknának otthon meg stb. Meg, hogy kínos/ciki stb.
Igazság az, hogy a kapcsolatom a szüleimmel kifejezetten jó, és szerencsére elég nagy a ház, megférünk egymás mellett békében. Van munkám, de jelenleg nem érzem úgy, hogy a teljesen átlagos keresetemmel én albérletbe szeretnék menni azért, hogy aztán maradjon havi pár 10 ezren arra, hogy ne hallják éhen, és akkor annyit értem el, hogy elmondhatom, hogy de jó, már nem élek a szüleimmel. Lehet velük élek, de el tudom tartani magam, nem ők etetnek, közös bevásárlás szokott lenni, vagy ők mennek el bevásárolni vagy én, de bárki vesz bármit az mindig mindenkié volt. Nincs az sem, hogy anyuci apuci etet.
Persze, ha lenne kivel, akkor természetesen költöznék, de tényleg olyan rossz az, ha úgy érzem egyedül ez nekem nem éri meg, mert így tudok gyűjteni is, van tartalékom stb.
Bocsi, ha kicsit hosszú lett.
A párkapcsolatról nem írtál semmit.
A fickókat oda viszed anyádékhoz a kisszobába?
43, igen, ennyi idő alatt már egy önerőnek meg kellene lenni legalább, és nem csak Pest létezik, vidéki városokban jóval olcsóbban lehet lakáshoz jutni még ma is.
Gyűjtögeti a pénzt az ilyen, de mire?
Van egy valaszolo, aki mar a 20. Kommentet irja arrol, hogy miert nincs ferjed, gyereked, manuszod stb.
A kerdezo leirta vilagosan, ha osszejon valaki, akkor termeszetesen osszekoltozne vele.
Most pontosan mit kene csinalnia, ha epp nincs senki a lathataron?
Felcsinaltania magat a szomszed Joskaval, vagy a reszeg Pistaval CSAKAzERTIS b+?
Ha egyszer nincs senki, nincs senki, ezt nem lehet eroltetni.
Sokkal gazabb akinek mindegy kivel, csak legyen, jojjon a baboca, jojjon a hazassag, aztan meg szenvednek a “boldog” hazassagban…
Szerintem nem. Mindenki érvel a párkapcsolattal, gyerekkel… anyukám legjobb barátnője 45 éves nő, otthon él az idős anyukájával, ő szexuális erőszak végett olyan traumatizált lett, hogy köszöni hallani sem akar férfiról, alapból is nagyon gátlásosnak és vallásosnak lett nevelve, így duplán ráült az életére ez a dolog.
Az megint más kérdés, hogy ott van pl a nővérem, aki évekig egyedül majd később együtt élt albérletben a párjával, majd szakítottak, összejött 30 évesen egy 40 éves apukával aki még otthon lakik, és odaköltözött a srác családjához. Na ez furcsa nekem, szerintem fordítva kellett volna, hogy a srác megy hozzá, vagy keresnek egy közöset, de hát kinek mi.
1. azért furcsa, mert a többség nem tud együtt élni a szüleivel, és ezért el se tudják képzelni, milyen az, ha valaki jóban van velük
2. nem látni az életcélod. Gyűjtögeted a pénzt. Mire?
3. nem látni az önállóságot. Nem, nem vagy önálló.
4. az élet rendje az még az állatvilágban is, hogy a fióka kirepül, és önálló életet kezd.
5. arra gondoltál már, mi lesz veled, ha meghalnak a szüleid?
Itt nem arról van szó, hogy "gáz" lenne, csak sokan nem tudják elképzelni magukat ennyi idősen otthon.
Többek között én sem.
Én inkább életem albérletben, mert számomra kell az egyedüllét, nyugalom, az, hogy senki ne legyen otthon, ha hazaérek. Ez minden pénzt megér.
Én úgy vagyok, az életnek nem csak anyagi oldala létezik, persze van aki rá van kényszerülve. Vagy például laktam korábban borzasztó lakótársakkal, hát akkor már inkább éltem volna otthon.
Alig várom, hogy kész legyen a saját lakásom és végre tényleg mindenkitől függetlenül élhessek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!