Szerintetek egészségtelen lassan 23 évesen a szülőkkel lakni?
Pontosabban az anyukámmal és a kishúgommal. Sajnos gyakori a nézeteltérés, ilyenkor mindig azzal jön anyukám hogy költözzek már itthonról, egészségtelen amúgy is, hogy még vele élek.
Mondanom sem kell nekem is jobb volna, de egyedül fizetni egy albérletet, vagy csak egy szobát is rohadt nehéz manapság, amilyen árak vannak és amennyi fizetést adnak. De ez már egy másik téma.
Alapból azt mondanám, hogy ha mmegfelelőek a körülmények és jó a kapcsolatotok, akkor egyáltalán nem az.
De sajnos nálatok ez mindennek mondható, csak jó kapcsolatnak nem. Hosszú távon csak tönkretesz téged...
Az ilyen emberek minek vállalnak gyereket?
Addig jó a gyerek még kapja utána a támogatást...
Volt már párszor ez a kérdés...
Ha normális a viszony és senki nem telepszik a másikra, úgy azt gondolom, amíg nincs a gyereknek komoly párkapcsolata, semmi gond az otthon lakással, ha nem egymás lehúzásáról szól. Ha nincs olyan fizetésed, egyszerűen ostobaság elszórni a nagy részét albérletre, utána meg tartalék nélkül nyomorogni és hó közepétől számolgatni a pénzed. Van persze olyan ember is, aki ettől érzi magát nagyon felnőttnek, annak meg egészségére.
Annyira nem értem az ilyen szülőket. Anyám engem is kb. kirugdalt otthonról, aztán meg csodálkozott, hogy nem tudom anyagilag támogatni úgy, mint addig amíg otthon laktam. Sokaknak a 18 éves gyerek már nem a gyerekük, hanem az albérlőjük.
Én most babát várok, és ha később azt látom, hogy rendesen dolgozik és értelmesen a jövőjére spórol, akkor segíteni fogom nem még cs.sztetni meg lehúzni.
Anyám a mai napig megsértődik, hogyha nincs vele úgy foglalkozva, mint egy két éves gyerekkel, pedig 55 éves, egészséges, dolgozó asszony. Én értem, hogy ő nevelt fel és öregkorára a gyerek felelőssége a szülő, de mi még nem tartunk itt csak ő fejben.
Nálunk is úgy volt, az anyámnak is addig gyerek a gyerek, amíg a 18 évet el nem éri.
Azt se tudta, hogy utáljon ki, amikor már dolgoztam. Hozzátenném, hogy sok gond nem volt velem, kapcsolatom nem volt, pasit nem vittem haza. Egy jó barátnőm volt a középsuliból, őhozzájuk jártam, vagy ő jött beszélgetni, együtt elmentünk moziba, színházba, sétálni. Tényleg szolid fiatal nő voltam, és dolgoztam is, a rezsi rám jutó részét is fizettem. Házunk 140 nm volt, 4 szobával, és egy tesóm van, aki már nem lakott otthon. Ami még tény, és nem elhanyagolható, hogy sokat segítettem is otthon, takarítás, főzés-sütés, vasalás, de nem ragozom.
Soha nem tudnék ilyen roh adék lenni a lányommal, hogy kiutálom, csak hogy egyedül héderezzek 140 nm-en.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!