Hogyan értessem meg, hogy szeretek itthon lenni egyedül és dolgozni is itthon? Miért "kéne emberek közé mennem"?

Nekem az álmom vált valóra ezzel és mindig is ezt terveztem, dolgoztam már ~20 évet másoknak, aztán tavaly végre beköltöztünk Párommal az új otthonunkba és azóta csak itthon vagyok a kutyámmal, de minden percét élvezem! Van egy kis vállalkozásom aminek a bővítésén dolgozom és természetesen szoktam "emberek közé menni" mert minden nap főzök így gyakran járok boltba is, van családom és pár barátnőm akik rendszeresen meglátogatnak és ennyi bőven elég! Sokszor kell ettől több kontaktusban lennem emberekkel, mert Pàromhoz is járnak elég sokan, de ez például már sokszor nehezemre is esik. Ettől is még sokkal magamnak valóbb vagyok. Visszagondolok, hogy az összes munkahelyemen mindig is elkülönülő, nem bratyizós fajta voltam, de szánt szándékkal, mert egyszerűen ilyen vagyok és voltam mindig is... Akkor miért kapom ezt meg már nem először, hogy menjek emberek közé? Tegnap azért kaptam ezt meg, mert az egyik családtagom beugrott és valamire igen bunkón válaszolt... majd amilyen az adjon isten olyan volt a fogadj isten. S erre is megkaptam utána, hogy menjek emberek közé, pedig 100% biztos vagyok benne, hogy igazam volt és nem értem, hogy lett az itthoni boldog életem egy ilyen támadási felület.

Meg hogy "elmagányosodom". Mondtam nem vagyok magányos.:) Ő nem is ezt mondta.🤷

Én elhiszem, sőt tudom, hogy ezt az életvitelt az emberek többsége nem bírná, sokan mondják, hogy "megbolondulnának itthon" de ezt sose értettem, persze elfogadom, hogy más más. Én már a nem saját otthonban is élveztem minden egyedül töltött percet, sose unatkoztam, hát akkor itt az újban pedig még jobban imádok itthon lenni és még több tevékenykedni való van.:) Nem értem mi a gond. Ti értitek?