Hogy értessem meg anyámmal az egyetem működését?
Szabad bölcsész vagyok, elismerem, hogy a büfészakság csimborasszója ez. Gondoltam fontos, hogy nem valami mérnöki vagy természettudományi szakról van szó, mert ott tényleg nagyon oda kell tenni magad.
Szóval az van, hogy volt az első félévemben 6 kurzusom, 6 vizsgámból eddig 5 sikerült, a legutolsót buktam, pedig tudom az anyagot, csak a tanár szóról szóra kérte és úgy nagyon nehezen tanulok. Régebben egyedül is tudtam tanulni, most már csak társaságban. A sikertelen vizsgám miatt anyám teljesen bepöccent és kötelez rá, hogy itthon egyedül tanuljak. Mivel oda-vissza 2 órát kell utaznom, hogy együtt tanulhassak azokkal akikkel szoktam azzal is érvel, hogy rengeteg időt elvesz az utazás, pedig ki vannak nyomtatva rendesen a jegyzetek meg minden, google drive-on is fent van az összes anyagom, tehát bárhol elérhetem, de ő ezeket valamiért nem akarja felfogni, kényszerít rá, hogy itthon egyedül próbáljak meg tanulni, de egyáltalán nem köti le egyedül a figyelmemet a tananyag. Sőt, mikor mondtam neki, hogy nagyjából senki sincs aki bukás nélkül végigviszi az egyetemet egy általános iskolai, színötös osztálytársammal példálózik, aki orvosin eléggé eredményes, aztán meg mondogatja, hogy ő sose akarta, hogy olyan legyek mint az a volt osztálytársam.
De úgy egyébként azt se akarja felfogni anyám, hogy nekem (újságíró vagyok) már semmi szükségem sincs az egyetemre ("szakmai", mert az újságírás nem szakma) kapcsolatteremtésen kívül, de ez most lényegtelen.
Mit tegyek, hogy megértse, én máshogy tanulok, mint ahogy ő?
Egyrészt, nem hiszem, hogy valaha is megérti, a mai szülők többsége ilyen.
Másodszorra, abban viszont lehet valami, hogy nem tesz jót a sok utazás, elveszi a napod. Persze ez egyénfüggő. De már itt a skype, online is tudtok együtt tanulni, szerintem sokkal egyszerűbb.
Harmadszor, nem kellene máshoz hasonlítgatnia, ettől mindig felállt a szőr a hátamon.
Negyedszer pedig, ha szerinted nincs szükséged egyetemre, és a szakot is csak kényszerből csinálod, akkor minek...?
Próbáld meg elmagyarázni neki szépen hogy ez már egyetem, nem középiskola (akármilyen szakon is vagy). Én mérnöknek tanulok, 4 vizsgám lett volna, abból kettő sikerült is (mindegy, csak görbüljön), a másik kettőből meg aláírom se lett :) (szóval nálam érthető a kiakadás itthon, de amiatt nem b*szogatnak, én akartam ide jönni, végig is fogom csinálni, max egy kicsit csúszok).
Szóval fel a fejjel. Ha te nem akarsz egyetemre járni, akkor mondd el neki, ne kényszerből csináld.
Én vagyok a másik 77%-os.
Ez így már azért kissé más megvilágításba helyezi a dolgokat. Te egy teljesen más problémát vázoltál fel hosszan, a végére pedig a lényegre azt írtad, hogy lényegtelen. Pedig láthatólag ez a legfőbb gond.
Inkább akkor próbálj munkát keresni, ha anyukád csak a pénzért "kényszeríti" az iskolát. Ha meg végig akarod csinálni, mert mégis akarod a diplomát, akkor fel a fejjel, ne hallgass másra. De döntsd el, hogy te mit akarsz.
Azt cáfolnám, hogy minden mai szülő ilyen. Én mérnöknek tanulok, végzős vagyok és mindig sokkal jobban stresszeltem magamat egy-egy rosszul sikerült vizsga miatt, mint a szüleim. Ők inkább bátorítottak és támogattak, mert tudják nagyon jól, hogy lelkiismeretesen csinálom, előfordul, hogy valami nem a számításaim szerint alakul ez van. Ez engem sokkal jobban megviselt, mint őket, ha rátennének még ők is egy lapáttal ilyenkor, már lehet rég fellógattam volna magamat valamelyik közeli fára, vagy megszakítottam volna velük a kapcsolatot annyira lelki beteggé tettek volna.
Na de mindegy... Előfordul egy-egy bukás, nem kell ezen kiakadni, ellenben fél vállról sem szabad venni, mert könnyen elszáll vele az ember. Anyukádnak nem kell megértenie mit miért csinálsz, csináld úgy, ahogy neked jó, aztán majd ha hazamész úgy, hogy sikerült a vizsgád, akkor lassan elkezdi belátni, hogy már nem az a kislány vagy, akit befolyásolni kell ilyen szinten a döntéseiben!
Miután a te tanulási módszered láthatóan nem vezetett eredményre, esetleg próbáld meg most az övét. Még az is lehet, hogy igaza van.
(Egyébként nekem az ilyen tárgyaknál pont az működött, hogy egész napra átmentem nagyanyámhoz, ő fülessel nézte a tévét, én meg net nélkül voltam és jobb híján tanultam. Bukás után egy héttel ötösre vizsgáztam.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!