Szeretném ha párommal egyformán részesülnénk a házimunkából, ez miért baj?

Kedves kérdező, az, hogy mennyire sikerül megvalósítani a számodra szimpatikus családmodellt, azon is múlik, mennyire fogadóképes erre a párod és hogy Te mennyire tudod Őt a számára is elfogadható módon, szeretettel bevonni a házimunkába. A feminista hozzáállás, a kategorikus kijelentések, a követelődzés nem vezet eredményre ott, ahol esetleg a férfi más típusú családból származik. Nálunk pl minden férfi úgy nőtt fel, hogy alapból házias volt, a nagyapám, az apám, az öcsém is házias, de pl a férjem már meg kellett erre tanítani. Ma már büszke a főzési tudományára.

Olvastam itt egy hozzászólást. A kommentelő hölgy büszkén kijelentette, ő bizony mindent egyedül végez otthon munka után és "hetente 2x kielégíti a férjét is". Erre csak azt tudom mondani, már a megfogalmazás is azt sejteti, túl boldog nem lehet, mert ami jobb helyeken kölcsönös örömforrás, az neki csak egy kipipálandó feladat, darabra mért kötelesség. Egy mai nő (és a férfi is) szerintem akkor tud maradéktalanul boldog lenni, ha úgy sikerül elosztani a feladatokat egy családban, hogy mindenkinek jusson ideje regenerálódni, kikapcsolódni és jusson idő egymásnak is örülni is.

Nem azt mondom, hogy cseréljünk, mert nem akarok mosogatni, hanem arról van szó, hogy amíg a 14HÓNAPOS fiamnak azt mondom nem szabad morzsázni, hozza a seprűt addig a balga apja átsétál a kupleráj felett, pedig sok esetben miatta keletkezik.

Tegnap szépen meg lett kérve mosogasson el, két tányér, két kanál, egy babatányér és babakanál, két pohár, két fazék, merőkanál. Ami az asztalon volt, tányérok evőeszköz pohár azt el sem mosta, egy fazekat meg a merőkanalat igen, hogy miért nem? AZt is el kellett volna? Ha magam lennék, nem lenne a kapcsolat heti egy takarítással megúsznám, egy rendrakással, egy garnitúra edény mosogatása... Azóta, hogy beviharzott az életembe 2garnitúra edény egy nap, egy héten 7takarítás, mert cipővel bejövünk...

Egy hétre elutazott, a fiammal karöltve, egy éves csak, aznap mikor elment reggel8-10ig takarítottunk, elpakoltunk, bevásároltunk 10-11, délben ebéd egykor már nem voltunk itthon, egy hétig nem volt fejetlenség, minden a helyén, a gyereknek nem volt oka berohanni cipőben, és egy hétig nem jött össze egy lapát kosz, apa itthon van naponta egy lapát homokot! seprek fel a szobában.

És ezek mellé nincs kocsi, nincs kert, mi a csavar mi a szeg talán megy neki... miről beszélünk pasis feladatokról?

És mint teremtés koronái meg egyebek, a 11kgs gyerekét nem bírta cipelni egy órát sem, nyafogott, hogy itt fáj ott fáj, így fáradt meg úgy, de éjnek évadján az apóssal kocsmázni már bírt... 23hetesen 14hónapossal a nyakamban 4szer gyorsabban hatékonyabban megcsinálom a dolgomat, mint ő a 8óra pötyögés és csücsülés után... amikor meg 13óra munka után beájultam még én voltam a tápos... No comment. Védjük szegény pasikat, nyaljuk a seggüket, mert az a dolgunk, ellenben teremtsék meg a feltételeket hozzá, tényleg csak női dolgokkal keljen foglalkoznunk.

Egész picinek meg lehet tanítani rendet tartani egy gyereket, fiú vagy lány mindegy, ha érez affinitást akkor főzni sütni, a mosógép nem ördöngösség, mosogatás szintén nem nehéz ügy, mindent csak akarni kell. Ha nem akarom én sem csinálom, de akkor viseli a párom, hogy megeszi a retek...

"e régen a nők nem is dolgoztak. + megnézznéd milyen a rend.. "

Nem dolgoztak? Drága dédnagymamám a lelkét is kidolgozta a földeken a férje mellett ugyanúgy vetett, aratott, és nevelt 7 gyereket. És közben főzött, mosott (akkor még nem volt mosógép), takarított, iskolába indította a gyerekeit, sőt még a kenyeret is saját kezűleg gyúrta.

Hihetetlen, hogy mára a nők hogy elsatnyultak, hogy a nyolc órás irodai üldögélés után nehezükre esik otthon megemelniük a seggüket és elvégezni a feladataikat. 100 évvel ezelőtt ti mit csináltatok volna?

Én nem rinyálok mert nehéz elindítani a mosógépet vagy bepakolni a mosogatógépbe. És nem töketlenítem el a párom.

Lusta nők, hajrá lehet lepontozni, ahogy eddig is tettétek.

24/L

Egyrészt 100éve az volt a szokás, és jóasszonyok voltak a nők, De a ffi is felkelt hajnalban, kiment a földekre, csinálta a maga dolgát, és nem nyekerget, ha a purdé a nyakába mászott, hogy héééé asszony, csinálj valamit a gyerekeddel. Nézz meg egy mai ffit. Itt a párom, 4telefon kell, hogy felkeljen, meg jól meglökdösni, mert majd széteszi a fáradtság a 8óra iroda után, meg az esti játék után... közben én is este 10kor fekszek, de én nem a szőröm vakarom, hanem altatok, seprek, ha kell felmosok, vacsora romjait takarítom, és arra nem képes, h legalább velünk maradjon amíg eszünk a kicsivel, rohan gépezni, játszani, mindent úgy hagyva maga után, mint eb a szrát..., ruhát hajtogatok, játékot pakolok... Analfabéta minden ffias munkához. Kiég a villanykörte nekem kell cserélni, mert nem ért hozzá.

Régen a ffi azért tisztelte a nő munkáját, az én dédanyámat, de a nagymamámat sem számoltatta el a kedves férj, hogy mégis mit csináltál egész nap... Tudták, hogy jó helyzetben vannak, mert van aki meleg ételt ad az asztalra, rendet tart a házban és körülötte, és ha kell gürizik a földeken. Igen civilizációs betegség, hogy kényelmesebbek vagyunk nők is. De azért bocsánat, hogy a mai modern ffi nemhogy a földre nem megy ki dolgozni, sajnos van egy kettő, aki egyáltalán nem dolgozik, max az ágyban, él mint here, a nő meg megszakadhat.

Anyám párja ilyen pl, nincs munkája, egész nap a gépet birizgálja, anyám este9kor ér haza a munkából, lehet irodista, és egész nap ül, ellenben 10-12órázik, és az a min, nem 8, rettentő felelősséggel nem milliók, milliárdok mennek át a kezén..., a pasi pedig elvárja, úgy, hogy fel sem öltözik reggeltől fogva, hogy anyám neki vacsorára 9kor rántott húst süssön.

Amíg eltartott vagyok, egy hang nélkül csinálom, semmi baj vele, itthon vagyok "ráérek", de amikor eltartottból eltartó leszek, akkor hadd legyen már annyi könnyebbség, hogy hosszabb nap után engem várjon a meleg étel, a rend, nem pedig a kupi, és a főzés opciója...

"Lusta nők, hajrá lehet lepontozni, ahogy eddig is tettétek."

Mindenkinek a saját joga rabszolgának lenni. Az viszont szomorú, hogy erre te még büszke is vagy.