Mit csináljak, ha a lányom nem akar családi szülinapozást? Hallani sem akar róla
24-én lesz a szülinapja, gondoltam vasárnapra szervezek egy ebédet a nagyszülőkkel, tesómékkal és a keresztszüleivel. Plusz ugye mi is itt lennénk a férjemmel.
A lányom erről hallani sem akar, mert pár hete csúnyán összekaptak a férjemmel, aki üvöltve elhordta mindennek, lusta tetűnek nevezte és azóta nem is nagyon szól hozzá. Ha hazajön a férjem délután/este, a lányom átmegy a barátnőihez, hétvégén elmegy a nagyszüleihez, vagy az apjához. Mondta, hogy ő ezek után nem akar a férjemmel egy asztalhoz ülni és előadni a boldog családot, mert ha akkor, amikor ideges, így beszél róla, máskor sem lehet róla túl jó a véleménye.
És hogy ő nagyon szívesen együtt ebédel anyukámékkal és a családdal, de a férjemet nem akarja az asztalnál látni, és ha hétvégére ebédet szervezek, ő elmegy itthonról.
Most mit csináljak? Jönne köszönteni mindenki, minden szülinapkor van valami családi kajálás. Magyarázkodjak mindenkinek?
Ez remek, miért nem azzal foglalkozol, hogy a férjed eljuttasd orvoshoz, vagy gondolkozol el a váláson?
A lányodnak igaza van, hogy ebben nem akar részt venni. Gondolom alig várja, hogy leléphessen.
Hogy vigyek orvoshoz egy felnőtt embert?
Szerinte neki semmi baja, 1-1 dühroham után is úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna, állítja, hogy ő nem kiabált egyáltalán.
Gyerekkorában nem törődött vele sem az apja, sem az anyja. Szerinte olyan nincsen, hogy valaki depressziós, vagy mentálisan beteg.
Ráadásul mások előtt teljesen visszafogja magát, mikor meséltem először ezekről a barátnőimnek, barátainknak, nem akarták elhinni, mert előttük nem ilyen. Ott nevet, laza, veszi a poénokat, a társaság közepe.
Beszéltem már pszichológus ismerőssel, akiben bízom, hogy ilyenkor mit lehet tenni, hová lenne célszerű fordulni. Mondta, hogy itt a városban, megyében sehová, mert a férjem két egyetemet végzett, művelt ember és annyira jól megjátssza magát, hogy még az orvost is átverné és utána nem lenne nyugalmam. Két szakember elérhetőségét megadta, hogy ők tudnának segíteni, de erővel nem vihetem oda a férjemet.
Én se szívesen szülinapoznék azzal, aki állandóan üvölt. Leszarnám, hogy beteg. Van gyógyszer, tegyen ellene. Ja, hogy szerinte a gyógyszer rosszat tesz vele, de az már nem érdekli, hogy a gyógyszer nélkül tönkreteszi a környezetét? Hát akkor ne csodálkozzon, hogy nem lesz szülinapozás.
Te meg őt véded, ráadásul az a fontos, hogy a nagyi mit gondol, nem az, hogy a lányod hogy érzi magát. Szerencsétlen gyerek, én is diszfunkcionális családban nőttem fel, de neki durvább a helyzete. Én amúgy már 10 éve nem beszélek anyámmal, pedig ő néha megpróbált engem védeni. Te is valami hasonlóra számíthatsz majd a lányoktól.
"Ráadásul mások előtt teljesen visszafogja magát, mikor meséltem először ezekről a barátnőimnek, barátainknak, nem akarták elhinni, mert előttük nem ilyen. Ott nevet, laza, veszi a poénokat, a társaság közepe."
Mentális betegként képtelen lenne így korlátozni magát. Nem beteg ő, csak siman bunko.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!