Van olyan háziállatotok, amit úgy szerettek, mintha családtagotok lenne?

Van egy 9 és fél éves maine coonom, Pascal a neve. Pont olyan gyökér néha, mint én, ezért (is) imádom, le se tagadhatnánk egymást. Reggel vannak a szeretetpercek, akkor bújik, mintha nem lenne holnap, de ez csak addig tart, amíg ki nem megyek vele reggelizni. Ezalatt azt értem, hogy ő eszik, én meg próbálom feldolgozni a létezés terhét.

Egy kutya és két nimfapapagáj.

A kutyám ilyen. Ő a második tacskóm, vele az első perctől végig együtt vagyok, kinti-benti tartású. Az első gyerekként volt, kinti volt, nagyon szerettem, de kevésbé kötődött hozzám, mint most ez a szőrös kis majom. Állandóan velem van, én nevelem 2 hónapos korától, szobatiszta, nem rág, bababíró idegei vannak és nagy barna, meleg szeme. Ő tökéletesen illik a családhoz, nyugodt, de labdázni is imád a gyerekekkel. Még a férjem is szereti, pedig szerinte a kutyának kint a helye. Azért este a kutyus fülét vakatgatja, nem mellém ül le beszélgetni.

Sir Kán és Bagira a két magányosan sétáló éjjeli vadász aki gyászba borítja a környékbeli egér és patkányfamíliákat. Azért időnként kegyesen megengedik, hogy megsimogasd őket és még dorombolni is tudnak hozzá.

Dalton a labrador kutya 10 éves. Teljesértékű családtag.

4 hullámos papagáj.

Szerintem aki egy állatot családtagnak tekint, ott vannak problémák a fejben. Még akkor is ha ez teljesen elfogadott a mai társadalomban.

17-es! Háziállat! Van a kérdésben. Azt azért veszed, mert tetszik, szereted stb.. . Így igyekszel neki a legjobbat megadni. Ha nem vagy rá képes, nem kell venni.

Zsolti a keresztespók, már párt is talált, remélem jövőre sok kicsi pókkal bővül a WC sarok Faunája ...